Feketerigó

Erdőlakóból városi madár
A tehetséges énekes

Írta és képek: Nagy Gábor

    A feketerigó régebben félénk erdőlakó madár volt. Mára az egyik legelterjedtebb madárfaj a falvakban és a városokban, ezért megfigyelése is igen könnyű. Félénkségét is leküzdötte, de azért ha túl közel merészkedünk hozzá, akkor nagy ricsaj közepette tovarepül. 

A hím matt fekete tollai és narancs csőre, szemhéja                                           Fotó: Nagy Gábor

    A feketerigó a legsötétebb színű madár a rigófélék között. A hím tollazata mély és matt fekete, szemhéja és csőre narancs színű. A tojó és a fiókák sötétbarna színűek. Gyönyörű fuvolázó éneke van, főként tavaszi reggeleken hallhatjuk, amikor a hím párzási énekét hallajtja kiülve egy facsúcsra vagy tetőkiszegelésre. Ha megriad élénken rikácsol. 

A tojó                                                                                       Fotó: Nagy Gábor

   A tojó egy év leforgása alatt két vagy három fészket rak, és ezekbe alkalmanként négy, öt tojást tojik. Joggal mondhatjuk, hogy igen szapora állat. Az időjárás, a természetes elhullás valamint a kóbor macskák azonban megtizedelik a fészekaljat. 

A kis ifjú még pihékkel kócolva                                                   Fotó: Nagy Gábor

  A táplálkozása igen sokrétű. A bogarak, csigák, giliszták mellett a bogyók és a gyümölcsök igen kedveltek az étlapon. A komfortos városba költözve, sokkal szélesebb palettát mutat a táplálkozás terén és a szemetet is szívesen átnézi. Régen nem csak erdőlakó, de költöző madár is volt. Ma már csak a nagy hidegben repül délebre, egyébként a meleget adó városokban marad.