A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szállások. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szállások. Összes bejegyzés megjelenítése

Hangulatos csend a zalai lankákon

Patóhegyi Borházfalu

 Az elmúlt években előnyben részesítjük a falusi turizmus adta lehetőségeket. Nem volt ez másként most sem. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy egy kisebb fajta csodára bukkantunk a Zala megyei Petrikeresztúr közelében fekvő Patóhegyen. Egykor volt présházak sorakoznak egymás mellett, csodálatosan a hagyományok és a modern kor elvárásainak megfelelően felújítva, apartmanosítva. Kilométerekre szinte semmi civilizáció, csak a szőlők, erdők és a présházak. Nagy örömmel mutatjuk be nektek a Patóhill névre keresztelt nyugalomszigetet.




 Zala megye sok látnivalóval rendelkezik. Most elsősorban pihenni mentünk, de mi nem bírjuk ki, hogy ezt-azt meg ne nézzünk. A fő úti cél a Göcseji Falumúzeum volt, ahol volt szerencsénk interjút készíteni Varju Andrással a múzeum osztályvezetőjével. Nem szerettünk volna a városban megszállni, inkább valami csendesre vágytunk. Így utolag nézve rendkívül jól választottunk. A Patóhegyen régi borospincéket, présházakat felújítva épült meg egy kis csoda, amely hat házzal egy borospincével, kerti tóval és egy grillterasszal várja az ide látogatókat. Minden ház nevet kapott, és saját színvilágot. A házak teraszáról csodálatos kilátás nyílik a zalai erdőkre, olyannyira, hogy hajnalban a szemfüles és csendes ittlakó, szinte testközelből szemlélheti a híres zalai gímállományt, mert azok a "kertben" legelésznek. A természet közeli élmény valósággá válik a vadon élő állatok tekintetében is.



 A házak berendezése, mind bútorok, mind használati eszközök tekintetében tükrözi a hagyományos magyar paraszti életet, mindamellett a kor követelményeinek is megfelel. Falusi kényelem, falusi nyugalom.




 Gyerekeknek rengeteg játszási lehetőség van, na nem számítógépen és okoskütyün, hanem a természetben, az erdőszélen, mezőn. 
 Kellemes sétákat lehet tenni Patóhegyen, ahol a mai napig sok a Göcseji táj jellegzetes népi építészeti eljárásával épült borospincét, présházat találunk.

Örömmel ajánljuk Önöknek ezt a fantasztikus helyet, ha valóban kikapcsolódni szeretne, és kicsit kiszakadni a nagyvárosok zajából, stresszéből!

A hely megálmodóinak és kivitelezőinek gratulálunk és jó forgalmat kívánunk!





PATÓHEGYI BORHÁZFALU, ZALA MEGYE
8984 Petrikeresztúr, Patóhegy

Információ és foglalás:
Sebők Fatima
0630/277-8508
info@patohill.hu



Falusi hangulatú vendégház a Mátra lábánál

 Még a tél végén tettünk látogatást a Keleti-Mátrában. Sirokon szálltunk meg, egy csodálatos kis apartmanban. Bátran mondhatjuk, hogy elsőosztályú falusi turizmus is van ma Magyarországon. Általában aktívan pihenünk, mert ahova elutazunk, ott majd minden nevezetességet megnézünk. A Halháza Vendégház tökéletes választás volt.


  A csodálatosan felújított kockaház, két apartmannak ad helyet a falu szélén. A fa burkolatot kapott épület a tulipános zsalugátereivel beleilleszkedik a Tarna-patak völgyébe. Pár házzal odébb már az erdő szája tátong, csupán két-három perc séta. 



  Az apartmanok régi magyar, paraszti berendezéssel, és a mostanában oly kedvelt vintage stílusban vannak berendezve. Mi fűtésszezonban érkezve, kandallóban, fával fűthettünk, ami külön élmény volt. Az apró részleteiben is csodásan berendezett ház, igazi pihenést biztosított számunkra, amikor a nevezetességek meglátogatása után visszatértünk oda. A faluban és a környéken is rengeteg a látnivaló.




A faluban található a Mátra egyik legszebb vára, valamint egy nagyon szép tájház is. Mindkettőt érdemes megnézni. A várból csodás kilátás nyílik a Mátrára, még a Kékestető is látszik, a falu pedig a lábunk alatt terül el a völgyben. A tájházat, amit a környék palóc építkezéseinek egyik remek példája szintén kár lenne kihagyni.



 Amennyiben a Keleti-Mátrát szeretné meglátogatni, és egy valóban minőségi, falusi szálláshelyen megszállni, mi csak ajánlani tudjuk a Halháza Vendégházat, hiszen mi kipróbáltuk!







A Keleti-Mátrában készült videónk:


Halháza Vendégház


Telefon:
06-20-9809-578
06-36-561-085
E-mail:
info@halhaza-vendeghaz.hu
Cím:
Sirok, Széchenyi u. 146.


A természet élménye a Magas-Bakonyban

UAZ, tengerfenék, kisbolygó és cincérlak Ráktanyán

Hárskút a Bakony legmagasabban fekvő települése. A Veszprém megyei faluhoz tartozik a bükkerdő mélyén megbúvó, ma kulcsosházként működő, egykori magángazdaság, Ráktanya. Nevét építőjéről kapta, Rák Károlyról. Az Alföldre jellemző tanyavilág, egyedülálló módon csak itt a Bakonyban jött létre, furcsa mód hegyvidéki körülmények között. A legtöbb tanya az idő enyészetévé lett. Aki ma Ráktanyára látogat, ami minden civilizációtól 5-6 kilométerre van, egyedülálló élményekben lehet része. Nézzétek meg velünk a tanya környékének természeti, geológiai értékeit. Mi három éve járunk fel ide, és mindig olyan tömény élményekkel térünk haza, ami évről-évre visszahúz bennünket.


  Hárskút település autóbusszal közelíthető meg, 15-20 perc alatt Veszprémből. Itt az első megállónál szálljunk le, és bal kéz felőli utcán sétálhatunk fel Ráktanyára. Ha sok a csomag, vagy nem akarunk gyalogolni, akkor kérhetünk transzfert is. Az UAZ-zal való utazás önmagában véve is felejthetetlen élmény, pláne, ha felfelé megyünk terepen. Gyalogszerrel egy, másfél óra alatt fent vagyunk, az orosz csodával 10-15 perc az út. A tanya fehérre meszelt épületeinek a megpillantása a hatalmas bükkök alatt, a dimbes-dombos terepen megadja az alaphangulatot a bakonyi romantikához. A fehér falak világítanak a barnás talaj és a zöld növények között, és a közel 30 méteres fák alatt, mesebeli törpeházaknak tűnnek.




  A hatalmas bükkök alatt a rekkenő hőségben nagyszerű a klíma, az épületek hűs levegője pedig igazi felüdülés nyáron. A környéken található számos turistaúton körbejárhatjuk a környéket. A Bakonynak ez a része hazánk legérintetlenebb tájai közé tartozik. Az erdő mélyén sétálva, igazán úgy érezhetjük, hogy egy vadregényes mesevilágba csöppentünk.






  Ha szerencsénk van, könnyen találkozhatunk hazánk egyik legszebb bogárfajával a havasi cincérrel. Ez a szépség elsősorban a magasan fekvő bükkerdőkben, általában korhadó fákba teszi le petéit. Védett faj, természetvédelmi értéke egyedenként tíz ezer forint. A tanyán van egy korhadó, harkályok által luggatott fa, amit előszeretettel használ a havasi cincér szaporodásra.



 A tanya környékének bejárása közben úton-útfélen, érdekesebbnél-érdekesebb kövekbe botlunk, ha a lábunk elé nézünk. Nagyon is érdemes lehajolni ezekhez a kövekhez és kicsit jobban szemügyre vennünk őket. Nem is kell túl sok szerencse hozzá, hogy szemmel is jól lássuk, mitől olyan különlegesek. Egy jóval régebbi időről mesélnek nekünk, amikor megpillantjuk bennük a kagyló és csigaházakat. A Hajag, ahol a Ráktanya is található, mészkőből áll. A mészkő tengeri körülmények között jön létre, amikor a vízben található mésziszap és elhalt mészvázas állatok a tengerfenékre leülepednek. Az itt található úgynevezett zirci mészkőben, szemmel láthatólag is nagyon sok a mészvázas állatok maradványa. Nagyon élvezetes ezeket nézegetni, keresgélni.




  Ha hajnalban vesszük a fáradtságot és kisétálunk a közeli tisztások valamelyikére, könnyűszerrel láthatunk nagyvadat is. Csendesnek kell lennünk, mert jobb ha mi vesszük előbb őket észre, különben már csak az elszökkenés hangját halljuk majd. A környéken gazdag a gímszarvas állomány, vaddisznó és őzállomány is. De megtermett vadnyulak is ugrándoznak errefelé. Óriási élmény látni egy-egy vadon élő állatot kicsiknek és nagyoknak is egyaránt.







2010-ben az 111594-es számú kisbolygó felfedezői azt Ráktanyának nevezték el. Ráktanyán évtizedek óta tartanak csillagász tábort, hiszen tiszta időben az égbolt itt igazán pazar. A Ráktanya kisbolygó a NASA honlapján nyomon követhető:  http://ssd.jpl.nasa.gov/sbdb.cgi#top. A kisbolygó átmérője 1-2 kilométer, és a Mars és a Jupiter között található.

 Ráktanyán a Magas-Bakonyban igazi élmények várják az embert. Ez itt nem digitális valóság. Itt az ember olyan emlékekkel tér haza, amiket egykor gyermekeinek unokáinak mesélhet majd. 

Írta és fotók: Nagy Gábor




Sátrazás a Magas-Bakonyban

Ráktanya és környékének fotózása két nap alatt

Írta: Nagy Gábor
Képek: Nagy Gábor és Nagy Gáborné Katalin

 Egy hónappal ezelőtt fordultunk meg először a Magas-Bakonyban található Ráktanyán. Akkor az időjárás nem kedvezett nekünk, de sok szép dolgot láthattunk már akkor is. Beleszerettünk a tájba. Szívesen járunk a Bakonyba, ez a blogunk cikkeiből is hamar kiderül. A Magas-Bakonynak azonban varázsa van. Ezen a környéken a vadregényes szó a magyar és a külföldi emberek számára is új értelmet nyer, megelevenedik. Most ismét visszatértünk, másodszorra és nem utoljára az biztos. Két nap, sátor, tikkasztó hőség, sok szemet gyönyörködtető hely, élővilág, érintetlen természet, geológiai képződmények, ezeket néztük meg az Öreg-Bakonyban.

Sátorunkat, táborunkat Ráktanyán húztuk fel, távol minden lakott területtől



Amint kiderült, hogy augusztus utolsó napjai csodálatos nyári időt ígérnek, feleségemmel együtt elhatároztuk, hogy nyakunkba vesszük a túrazsákot és sátorozni megyünk a természetbe. Több célpont is felmerült. Annak ellenére választottuk a Magas-Bakonyt és a Ráktanyát, hogy pár héttel előtte jártunk már ott. Szinte visszahúzott a szívünk. Valami olyat ad az embernek az a környék, amit nehezen felejt el, ami visszahív. Az érintetlen erdők, a Bakony lankái, és a gazdag élővilág, nem cserélhető fel, egy faluban egy ház udvarára, vagy egy kempingben felállított sátorozásra.



A vadregényes szó itt új értelmet nyer



  Kiinduló pontnak Hárskút települést választottuk. Itt a falu melletti Esztergáli forrásnál költöttük el az ebédünket. Nemrég került felújításra a forrás és környéke, és igazán biztató kezdés volt az itt eltöltött idő. Az már itt kiderült fázni nem fogunk, harminc fok körüli hőmérsékletnél. Innen indultunk, hogy pár kilométer megtétele után elérjük a táborverésünk színhelyét, Ráktanyát. Nagyon meleg volt, és árnyék jó ideig nem is volt, de nagyon szép volt a bennünket átölelő táj. Árnyékhoz érve mindig megpihentünk, és folyadékot vettünk magunkhoz. Délután kettő körül értünk a tanyára, teljesen átázva, na most nem az esőtől, mint pár hete.


A Ráktanya "főépülete"


   A tanya előtti nagy mezőn egy német cserkésztábor volt éppen. Hatalmas sátrak voltak felállítva, és a német fiatalok a hatalmas fák alatti árnyékban játszottak. 
  Megérkezésünk után megpihentünk egy kicsit és a kitűnő erdei klímában lehűltünk. Majd jött a sátorállítás, és a táborhelyünk kialakítása. Itt fogunk most lakni egy napig, 4-5 kilométeres távolságban minden lakott területtől. Sokáig gondolkodtam, hogy ebben a cikkben leírom, hogy mi szükséges és mi nem egy sátorozáshoz, de részben nem rendelkezem ehhez megfelelő számú tapasztalattal, részben az Országos Kék Túra honlapján egy nagyszerű cikkben foglalják mindezt össze. Ez a cikk volt nekem is hatalmas segítségemre. Csak ajánlani tudom. Nincs bosszantóbb, öt kilométerre mindentől, mint ha kiderül, hogy valami létfontosságú otthon maradt, vagy valamit fölöslegesen cipeltünk, hosszú kilométereken át. Egy valamiben biztos vagyok. Abban, hogy a legfontosabb a víz. A víz az élet! Mivel előre tudtuk, hogy a nagy hőségben sok vízre lesz szükség, ezért azt bőven pakoltunk, akár más dolgok kárára is. Persze a nagy melegben nehéz lenne annyi vizet vinni, ami elég lenne két embernek, két napra. Röhögtem is felérve a Ráktanyára, hogy ez lehetetlen lett volna. Vendéglátóinktól azonban egy nagy kanna vizet kaptunk, ami kitartott másnap hazautazásig, mindig és mindig feltöltve a palackjainkat. A legfontosabb egy egynapos és egy többnapos túra szervezésénél, hogy a vízvételi lehetőségeket számba vegyük, megtervezzük.



Táborunk a Ráktanyán felállítva


  Miután elkészült a tábor, felkerekedtünk, hogy a Ráktanya tanösvény egy részét bejárjuk. Réteken, mezőkön fenyvesekben, bükkösökben haladtunk és csodás helyeket láttunk. Néhol olyan magas fák voltak, hogy a természet felhőkarcolóinak láttuk őket és csupán egy-egy pontocska voltunk a tövükben. A legnehezebben talán a zsiványbarlangot találtuk meg, biztos ezért választották búvóhelynek a betyárok.



A Gyenespusztai Zsiványbarlang bejárata


  Több kilométert sétáltunk, egészen míg a nap elkezdett lemenni. Ekkor visszatértünk a táborhelyre, kártyáztunk, megvacsoráztunk, beszélgettünk, és időben nyugovóra tértünk, mert tudtuk sok kaland vár ránk másnap is. Éjjel az erdő egy újabb arcát mutatta meg nekünk. A természet szimfonikus zenekara játszott nekünk. Tücskök és bogarak szólaltatták meg hangszereiket, hogy álomba ringassanak bennünket. Telihold volt. Mint az éjjel lámpása világította be a környéket. Feleségemmel lefekvés előtt kimentünk és hosszan néztük a nagy fényes égitestet. Nagy vágyam volt, hogy halhassam a bakonyi gímbikák nászénekét. Sok esélyem nem volt lévén, hogy csak augusztus vége volt, de reméltem, hogy valaki csak köszörüli már a torkát az erdő mélyén. Szerencsém volt. Éjfél és egy óra között egy öreg bika kezdte el rituális nászénekét, pár percenként megzavarva az éjszaka ijesztő csendjét. Mindig nagy élmény hallani élőben egy ekkora állat bőgését.


Éjjel a vadon közepén


   Másnap hajnali fél hatkor keltem, nem hagyhattam ki, hogy fotózni menjek a közeli tisztásra. Hajnalban még rendkívül aktívak az állatok és reméltem én magam is többet lencsevégre kaphatok. Nem csalódtam most sem. Még ki sem értem az erdő mélyéről, amikor láttam, hogy tőlem 20-25 méterre egy őz suta veti magát a gazosba. Igyekeztem, hogy utána kapjam a gépet, de túl gyors volt. Egyből láttam, hogy nincs egyedül és társa, tőlem ugyanakkora távolságban még vígan rágcsál valami növényvéget. Legalább 20 képet készíthettem róla, anélkül, hogy elszökkent volna.




Őz suta a Ráktanya melletti tisztáson

Miután az őz továbbállt, felmásztam a közeli magaslesre, hogy jobban belássam a terepet. Csodálatos látvány volt a civilizált világtól távol látni, hogy a nap sugarai lassan bevilágítják a bakonyi erdők lankáit. Tíz perc nem telt bele és hallottam hogy a mellettem lévő réten valami motoszkál. Ismét egy őz reggelizett komótosan. 







  A nap ahogyan egyre feljebb és feljebb kúszott az égre, úgy aranyozta be a tájat. (lásd kép fent) A nap pedig vörösen izzott, mint egy tűzgolyó. 



Hajnali vörös árnyalatok


A táborba visszafelé, még egy Lábatlan Gyík is a lencsém elé tévedt:





Hajnalban egy kuszma őrizte a Ráktanya bejáratát


Reggeli és kávé után a délelőtti órákat a Fehérkő-árok felkutatásával és annak környékének bejárásával töltöttük. Az árokba való leereszkedés nehézkes volt ugyan, az út meredeksége miatt, de megérte, mert csodálatos volt a látvány, ami elénk tárult. Kőzethegyek nyúltak ki az árok oldalaiból, tetejükön pedig hatalmas szálfák nyújtózkodtak az égig. Megint csak kicsi pontok lehettünk a tájban.








  Délután indultunk hazafelé. Pénzesgyőr volt a cél, ahol aztán buszra szálltunk. Délutánra igen befűtöttek megint, de mi csak a tájban gyönyörködtünk, nem restelve, hogy a napon álljunk meg fotózgattuk. 
  Sokan utaznak külföldre. Képesek akár egész évben, sőt évekig gyűjtögetni azért, hogy egy tengerparton, vagy egy külföldi városban, faluban tölthessenek el pár napot. Mások egy életre bezárkóznak a négy fal közé, bezárva magukkal családjukat. Sokan nem veszik a fáradtságot. Mindazt, amit egy-egy ilyen túra, sátorozás alkalmával átél az ember, azt nem tudja egy ilyen cikkben, beszámolóban átadni. Még azt sem, amit leír. Mert amiket átélünk azok nem betűk. Nem tudom átadni, hogy milyen zenekar játszott a bakonyi éjszakában, nem tudom átadni a hatalmas bükkerdők suhogását a forró nyári szélben. Nincs az a panorámakép ami átadja a valóságban látottakat. Nincs hangfelvétel, ami úgy játszaná vissza az öreg bika hangját, mint amikor az ember ott fekszik a sátorban és hallja azt. Venni kell az erőt, és ezekért fel kell menni a vadonba. Ezekért harmincöt fokban kilométereket kell menni, felszereléssel a hátunkon. Nem kell hozzá évekig gyűjteni százezreket. Szerintem azonban garantáltan emlékezni fogunk rá, mi is gyerekeink is.


Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenért H. Dr. Harmat Beátának és férjének, Horváth Ferencnek (Ráktanya tulajdonosai) mindazért a kedvességért, barátságért, amellyel bennünket fogadtak. És szeretnék köszönetet mondani azért a munkáért, amit végeznek, hogy emberek számára lehetővé teszik hogy mindezeket átéljék. Mi garantáltan megyünk még, hogy újabb és újabb bakonyi élményekkel legyünk gazdagabbak.


Kapcsolódó cikk: Ráktanya a csend hangja

Facebook oldalunk: MegnezlekMagyarorszag