Ráktanya és környékének fotózása két nap alatt
Írta: Nagy Gábor
Képek: Nagy Gábor és Nagy Gáborné Katalin
Egy hónappal ezelőtt fordultunk meg először a Magas-Bakonyban található Ráktanyán. Akkor az időjárás nem kedvezett nekünk, de sok szép dolgot láthattunk már akkor is. Beleszerettünk a tájba. Szívesen járunk a Bakonyba, ez a blogunk cikkeiből is hamar kiderül. A Magas-Bakonynak azonban varázsa van. Ezen a környéken a vadregényes szó a magyar és a külföldi emberek számára is új értelmet nyer, megelevenedik. Most ismét visszatértünk, másodszorra és nem utoljára az biztos. Két nap, sátor, tikkasztó hőség, sok szemet gyönyörködtető hely, élővilág, érintetlen természet, geológiai képződmények, ezeket néztük meg az Öreg-Bakonyban.
 |
| Sátorunkat, táborunkat Ráktanyán húztuk fel, távol minden lakott területtől |
Amint kiderült, hogy augusztus utolsó napjai csodálatos nyári időt ígérnek, feleségemmel együtt elhatároztuk, hogy nyakunkba vesszük a túrazsákot és sátorozni megyünk a természetbe. Több célpont is felmerült. Annak ellenére választottuk a Magas-Bakonyt és a Ráktanyát, hogy pár héttel előtte jártunk már ott. Szinte visszahúzott a szívünk. Valami olyat ad az embernek az a környék, amit nehezen felejt el, ami visszahív. Az érintetlen erdők, a Bakony lankái, és a gazdag élővilág, nem cserélhető fel, egy faluban egy ház udvarára, vagy egy kempingben felállított sátorozásra.
 |
| A vadregényes szó itt új értelmet nyer |
Kiinduló pontnak Hárskút települést választottuk. Itt a falu melletti Esztergáli forrásnál költöttük el az ebédünket. Nemrég került felújításra a forrás és környéke, és igazán biztató kezdés volt az itt eltöltött idő. Az már itt kiderült fázni nem fogunk, harminc fok körüli hőmérsékletnél. Innen indultunk, hogy pár kilométer megtétele után elérjük a táborverésünk színhelyét, Ráktanyát. Nagyon meleg volt, és árnyék jó ideig nem is volt, de nagyon szép volt a bennünket átölelő táj. Árnyékhoz érve mindig megpihentünk, és folyadékot vettünk magunkhoz. Délután kettő körül értünk a tanyára, teljesen átázva, na most nem az esőtől, mint pár hete.
 |
| A Ráktanya "főépülete" |
A tanya előtti nagy mezőn egy német cserkésztábor volt éppen. Hatalmas sátrak voltak felállítva, és a német fiatalok a hatalmas fák alatti árnyékban játszottak.
Megérkezésünk után megpihentünk egy kicsit és a kitűnő erdei klímában lehűltünk. Majd jött a sátorállítás, és a táborhelyünk kialakítása. Itt fogunk most lakni egy napig, 4-5 kilométeres távolságban minden lakott területtől. Sokáig gondolkodtam, hogy ebben a cikkben leírom, hogy mi szükséges és mi nem egy sátorozáshoz, de részben nem rendelkezem ehhez megfelelő számú tapasztalattal, részben az Országos Kék Túra honlapján egy nagyszerű cikkben foglalják mindezt össze. Ez a cikk volt nekem is hatalmas segítségemre. Csak ajánlani tudom. Nincs bosszantóbb, öt kilométerre mindentől, mint ha kiderül, hogy valami létfontosságú otthon maradt, vagy valamit fölöslegesen cipeltünk, hosszú kilométereken át. Egy valamiben biztos vagyok. Abban, hogy a legfontosabb a víz. A víz az élet! Mivel előre tudtuk, hogy a nagy hőségben sok vízre lesz szükség, ezért azt bőven pakoltunk, akár más dolgok kárára is. Persze a nagy melegben nehéz lenne annyi vizet vinni, ami elég lenne két embernek, két napra. Röhögtem is felérve a Ráktanyára, hogy ez lehetetlen lett volna. Vendéglátóinktól azonban egy nagy kanna vizet kaptunk, ami kitartott másnap hazautazásig, mindig és mindig feltöltve a palackjainkat. A legfontosabb egy egynapos és egy többnapos túra szervezésénél, hogy a vízvételi lehetőségeket számba vegyük, megtervezzük.
 |
| Táborunk a Ráktanyán felállítva |
Miután elkészült a tábor, felkerekedtünk, hogy a Ráktanya tanösvény egy részét bejárjuk. Réteken, mezőkön fenyvesekben, bükkösökben haladtunk és csodás helyeket láttunk. Néhol olyan magas fák voltak, hogy a természet felhőkarcolóinak láttuk őket és csupán egy-egy pontocska voltunk a tövükben. A legnehezebben talán a zsiványbarlangot találtuk meg, biztos ezért választották búvóhelynek a betyárok.
 |
| A Gyenespusztai Zsiványbarlang bejárata |
Több kilométert sétáltunk, egészen míg a nap elkezdett lemenni. Ekkor visszatértünk a táborhelyre, kártyáztunk, megvacsoráztunk, beszélgettünk, és időben nyugovóra tértünk, mert tudtuk sok kaland vár ránk másnap is. Éjjel az erdő egy újabb arcát mutatta meg nekünk. A természet szimfonikus zenekara játszott nekünk. Tücskök és bogarak szólaltatták meg hangszereiket, hogy álomba ringassanak bennünket. Telihold volt. Mint az éjjel lámpása világította be a környéket. Feleségemmel lefekvés előtt kimentünk és hosszan néztük a nagy fényes égitestet. Nagy vágyam volt, hogy halhassam a bakonyi gímbikák nászénekét. Sok esélyem nem volt lévén, hogy csak augusztus vége volt, de reméltem, hogy valaki csak köszörüli már a torkát az erdő mélyén. Szerencsém volt. Éjfél és egy óra között egy öreg bika kezdte el rituális nászénekét, pár percenként megzavarva az éjszaka ijesztő csendjét. Mindig nagy élmény hallani élőben egy ekkora állat bőgését.
 |
| Éjjel a vadon közepén |
Másnap hajnali fél hatkor keltem, nem hagyhattam ki, hogy fotózni menjek a közeli tisztásra. Hajnalban még rendkívül aktívak az állatok és reméltem én magam is többet lencsevégre kaphatok. Nem csalódtam most sem. Még ki sem értem az erdő mélyéről, amikor láttam, hogy tőlem 20-25 méterre egy őz suta veti magát a gazosba. Igyekeztem, hogy utána kapjam a gépet, de túl gyors volt. Egyből láttam, hogy nincs egyedül és társa, tőlem ugyanakkora távolságban még vígan rágcsál valami növényvéget. Legalább 20 képet készíthettem róla, anélkül, hogy elszökkent volna.
 |
| Őz suta a Ráktanya melletti tisztáson |
Miután az őz továbbállt, felmásztam a közeli magaslesre, hogy jobban belássam a terepet. Csodálatos látvány volt a civilizált világtól távol látni, hogy a nap sugarai lassan bevilágítják a bakonyi erdők lankáit. Tíz perc nem telt bele és hallottam hogy a mellettem lévő réten valami motoszkál. Ismét egy őz reggelizett komótosan.
A nap ahogyan egyre feljebb és feljebb kúszott az égre, úgy aranyozta be a tájat. (lásd kép fent) A nap pedig vörösen izzott, mint egy tűzgolyó.
 |
| Hajnali vörös árnyalatok |
A táborba visszafelé, még egy Lábatlan Gyík is a lencsém elé tévedt:
 |
| Hajnalban egy kuszma őrizte a Ráktanya bejáratát |
Reggeli és kávé után a délelőtti órákat a Fehérkő-árok felkutatásával és annak környékének bejárásával töltöttük. Az árokba való leereszkedés nehézkes volt ugyan, az út meredeksége miatt, de megérte, mert csodálatos volt a látvány, ami elénk tárult. Kőzethegyek nyúltak ki az árok oldalaiból, tetejükön pedig hatalmas szálfák nyújtózkodtak az égig. Megint csak kicsi pontok lehettünk a tájban.
Délután indultunk hazafelé. Pénzesgyőr volt a cél, ahol aztán buszra szálltunk. Délutánra igen befűtöttek megint, de mi csak a tájban gyönyörködtünk, nem restelve, hogy a napon álljunk meg fotózgattuk.
Sokan utaznak külföldre. Képesek akár egész évben, sőt évekig gyűjtögetni azért, hogy egy tengerparton, vagy egy külföldi városban, faluban tölthessenek el pár napot. Mások egy életre bezárkóznak a négy fal közé, bezárva magukkal családjukat. Sokan nem veszik a fáradtságot. Mindazt, amit egy-egy ilyen túra, sátorozás alkalmával átél az ember, azt nem tudja egy ilyen cikkben, beszámolóban átadni. Még azt sem, amit leír. Mert amiket átélünk azok nem betűk. Nem tudom átadni, hogy milyen zenekar játszott a bakonyi éjszakában, nem tudom átadni a hatalmas bükkerdők suhogását a forró nyári szélben. Nincs az a panorámakép ami átadja a valóságban látottakat. Nincs hangfelvétel, ami úgy játszaná vissza az öreg bika hangját, mint amikor az ember ott fekszik a sátorban és hallja azt. Venni kell az erőt, és ezekért fel kell menni a vadonba. Ezekért harmincöt fokban kilométereket kell menni, felszereléssel a hátunkon. Nem kell hozzá évekig gyűjteni százezreket. Szerintem azonban garantáltan emlékezni fogunk rá, mi is gyerekeink is.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenért H. Dr. Harmat Beátának és férjének, Horváth Ferencnek (Ráktanya tulajdonosai) mindazért a kedvességért, barátságért, amellyel bennünket fogadtak. És szeretnék köszönetet mondani azért a munkáért, amit végeznek, hogy emberek számára lehetővé teszik hogy mindezeket átéljék. Mi garantáltan megyünk még, hogy újabb és újabb bakonyi élményekkel legyünk gazdagabbak.
