1. Kővágóörs, Parasztházak
Kővágóörs a Balaton-felvidéken található kis falu, tele van csodálaton kis parasztházakkal. A leírhatatlan szépségű Káli-medence kapujában található község, csupán pár kilométerre van a Balatontól. Neve rendkívül beszédes, hiszen régen malomkő készítéssel foglalkoztak, erről volt híres. A honfoglaláskor pedig az Örs nemzettséghez tartozott a település.
A Káli-medence egyik legfontosabb települése a 18. századtól. Több alkalommal kerül ki a falu nemesi családai közül alispán. Egyik legismertebb a Kerkápoly család, kiknek főúri portája ma a tájház. A falu a reformáció egyik melegágya volt hazánkban. Fontos kereskedőhely is volt, hiszen szinte összeépülve Révfülöppel, itt haladtak át a kikötőből származó áruval.
A faluban több túraútvonal is összefut. érdemes ellátogatni ide és merengeni, csodálni a régi magyar népi építészet remekműveit, amiből nem kevés található Kővágóörsön.
2. Balatonkenese, Tájház
Balatonkenese, jól ismert üdülőtelepülés a Balaton keleti partján. A fővárosból, ha az északi part felé utazunk, Akarattya után az első település, ahonnan a vonatról megpillantjuk a "magyar tengert". A település első említése a veszprémvölgyi apácakolostor alapító okiratában van, Knésa néven. Évszázadokon át volt egyházi birtok, földesurai a görög apácák, majd a győri jezsuiták voltak. Kenese lakossága főleg halászattal, szőlő- és földműveléssel foglalkozott.
1532-ben már mezővárosként említik a települést. Ide hívta tanácskozásra a magyar országgyűlést II. Ferdinánd, hogy egy közös sereggel győzzék le a török seregeket, de terve nem valósult meg. A település lakossága a török hódoltság alatt, mint sok más település lakossága, nagyon megfogyatkozott. Különböző járványok is tizedelték az embereket. A reformáció ideje alatt sokan tértek át a reformátusokhoz, és ehhez évszázadokon keresztül hűségesek is voltak.
A 18.század végén 150 jobbágytelekre sorban épülnek a házak. az 1858-as kataszteri térképen tisztán kivehető a Kossuth utca 6. szám alatt lévő, ma Tájházként üzemelő épület, akkor Sipos Ferenc tulajdona. A Balaton-melléki népi építészet jegyeit magán viselő épület, mára szépen rendbetéve a város egyik fő látványossága. Elrendezése: első szoba, pitvaros szabad kéményes konyha, hátsó lakószoba, éléskamra, kamra, kocsiszín és istálló, majd 1926-ban nyári konyha az épülettel szemben. A ház első két helysége előtt boltíves tornác, falazott mellvéddel. Mivel a ház védett volt, így nem esett áldozatul az 1960-ban kezdődött település átépítéseknek. Az épület ma is terméskő talapzaton, vályogból és égetett téglából áll. A konyha és a pitvar boltozott, a szobák és a többi helység gerendás fafödémet kapott. A tető náddal van borítva. 1991-. június 16.-án nyitották meg a látogatók előtt, egy alapos felújítás után. Az első, régen úgynevezett tiszta szobában, ma a település helytörténeti emlékei kaptak helyet. A konyha és a lakószoba pedig korhű berendezési és használati tárgyakkal van berendezve.
3. Szenna, Skanzen
A település a Zselic erdeivel körülvett völgyben található. Az 1500-as években említik a települést először, Zenna néven, a kaposvári vár tartozékaként. 1715-től az Eszterházy család birtoka. A reformáció idején evangélikusok lakták, akik később csatlakoztak a reformátusokhoz. Első templomuk az 1600-as évekből való.
A település központjában található a Néprajzi Gyűjtemény. Szenna egy hamisítatlan zselici falu. A Zselici Tájvédelmi Körzet, Dereglye patak partján fekvő falu, Kaposvártól 8 km-re található és Európa Nostra díjjal kitüntetett. A néprajzi Gyűjtemény célja bemutatni a Somogy megyében fennmaradt talpas-favázas népi építészetet. A falu lakossága kezdetekben mezőgazdasággal foglalkozott. Gyümölcs és ecettermelés volt a fő profil. Nagyon híres a lótenyésztéséről is.
A múzeum fő feladatának tekinti, hogy bemutassa a hagyományokat a ma élő ember számára. A programjaik alatt a helyi sajátosságokra helyezik a hangsúlyt. Céljuk bemutatni a hamisítatlan somogyi hagyományok mellett az ünnepnapokat a magyar népművészet sajátosságaival. Az örökségünk megőrzése érdekében az ember, az épített környezet és a természet együttélésének modelljét mutatja be a skanzen. A területen található épületek Somogy megye különböző településeiről származnak, és úgy lettek ideszállítva. Található itt talpasház Somogyszobról, Csökölyről, Kisbajomról, Rinyakovácsról,Nagykorpádról. Ezen házak udvarán és belső tereiben a látogató maga is részese lehet annak az életnek, amit egykor ezekben az udvarokban éltek. Bepillantást nyerünk a baromfiudvari életbe, kipróbálhatunk régi népi játékokat, gyógynövényből készült teát kóstolhatunk, megismerhetjük a régi somogyi birkafajokat. Mindezek célja, hogy a falu megőrizze a Belső-Somogy és a Zselic szellemi és kulturális örökségét, és élővé tegye azt a mai ember számára is.
A múzeum 1978-ban, az országban harmadikként nyitotta meg kapuit, mint Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény. Az épületek mindegyike az eredeti helyén került bontásra és az örökség megóvása érdekében a Skanzen területén került ismét felépítésre. Ezért a munkáért kapta a falu az Európa Nostra díjat 1982-ben. A skanzen egy félkörívben felépített egyutcás településszerkezetet mutat be. Elsőként a Rinykovácsiból hozott épület látható, amit 1976-ban építettek itt fel, majd ezt követte a többi. A lakóépületek mellett, melléképületek, présházak, és egy kopárpusztai harangláb is elhelyezésre került. A múzeum dísze az 1785-ben épült református templom. Az országban ritka, és csodálatosan restauált és karbantartott fakazettás mennyezettel. A templom a falu életében máig aktív szerepet tölt be.
Ha a környéken járunk, netán ott élünk, semmiképpen ne felejtsük el megnézni a Gyűjteményt. Garantáltan élvezni fogjuk. Az ember ottlétekor egy mesében érzi magát és mintha megelevenedne előtte az 1700-1800-as évek falusi élete.
4. Nagyvázsony, Néprajzi ház
Azt hiszem nem túlzok ha azt írom, hogy egy fergeteges idegenvezetés részese lehettem a minap a nagyvázsonyi néprajzi házban. Olyan történeteket hallgathattam meg, amelyek, ha csak egy kis időre is, de elrepítettek egy olyan letűnt világba, amelyet ez az épület hivatott bemutatni. Megérkezésünkkor nem is számítottam rá, hogy ekkora élményben lesz részünk. Az épületnek már a külseje is ámulatba ejtő és egy mesés világot idéz.
A Kinizsi vár megtekintése után, az ember úgy gondolná, hogy a néprajzi ház már nem is olyan nagy durranás. Szégyenlem bevallani, de magam is így gondoltam. Tévedtem. Számomra és szerintem minden látogató számára hatalmas élmény. Valami olyan kulturális értéket képvisel a gyűjtemény, amit a mai rohanó világban kevesen vesznek észre és tudnak igazán értékelni. Azt hogy hogyan éltek hazánkban több mint kétszáz évvel ezelőtt, hogy hogyan működtek a családok, a mindennapok, vagy hogy milyen klíma működött egy tehetős magyar parasztcsalád házában. Sok mindenre ad választ ez az aprócska épült és a benne összegyűjtött anyag. Külön szeretném kiemelni azt az idegenvezetést, amit az ott dolgozó úr, saját bevallása szerint műszerész, szerintünk muzeológusokat megszégyenítő mesélő, majd másfél órán át tett azért, hogy mi megismerjük a paraszti élet csinnyát-binnyát. Vannak emberek, akiknek munkáján visszatükröződik az, hogy szeretik amit csinálnak. Külön élmény volt ezt látni a mai világban.
A házban töltött idő alatt megismerkedhettünk, sok igazán érdekes dologgal. A jellegzetes dunántúli parasztházak szerkezetével, a mángorlóval, pocokfogóval, vékával, tűzkutyával, tisztaszobával...stb. Megtudtuk mi a pitvar, a szelence. Saját szemünkkel láttuk, hogyan tároltak tíz-tizenöt, három kilós kenyeret is egy héten át. Láttuk hol füstölték a húsárut, vagy miben tartották a több tucat liter lekvárt.
Ha mindezekkel te is megismerkednél egy fantasztikus előadás keretében, akkor ne hagyd ki a néprajzi házat, ha Nagyvázsonyban jársz. Megéri megnézni, ha szeretnéd tudni hogyan éltek dédszüleink, nagyszüleink.
5. Bakonybél, Tájház
Bakonybél a Magas-Bakony csodálatos környezetének kellős közepén található aprócska falucska. Ha a községben járunk mégis számos látnivaló közül választhatunk. Szinte egy egész napot el lehet tölteni mire bejárjuk mindazokat a kulturális, természeti, népművészeti értékeket bemutató helyeket, amelyek a faluban találhatók.
A Fő utca középső részén elhelyezkedő tájház, kívülről is impozáns látványt nyújt. A barokk stílusú homlokzatokat félköríves kapu köti össze. Rendkívül szép állapotban vannak az épületek, és persze a bennük rejlő, a bakonyi emberek életét bemutató tárgyak, bútorok, kályhák.
Mi egy igen izgalmas, kétnapos kaland után érkeztünk a faluba. Már jó előre kinéztük magunknak a tájházat. Ilyenek vagyunk, szeretjük a magyar népi építészetet, művészetet. Nagyon gazdag anyaggal rendelkezik Bakonybél, és nagyon jó állapotban vannak az itt összegyűjtött tárgyak, bútorok, kályhák. Ez egyből szembeötlik, ha az ember több ilyen helyen járt már Magyarországon. Szinte azonnal beköltözhettünk volna, az embernek kedve lenne hozzá, annyira szép volt minden. Mostanában úgy is divat megint a népi építészet.
A kapun besétálva az udvarra a legszembeötlőbb látványt a gádor adja, piros muskátlikkal díszítve. Önmagában is gyönyörű látvány.
A jegy megvétele után a kisebbik házzal kezdtünk. A füstös konyhába lépve, egy gazdagon felszerelt 19.sz-i konyhát láthattunk, úgy mintha most rendezték volna be. Rengeteg edény, használati eszköz és egy kemence díszelgett a helységben. Feltekintve pedig a füstöt elvezető, és hústermékek füstölésére használt kémény volt látható. Hát igen, anno nem a hipermarket-be ugrottak el az emberek, hogy vízzel telepumpált szalonnát vegyenek...
A szobában is minden a helyén volt, és csodálatos állapotban. Ennek az épületnek az elejéhez 1895-ben az utcafronti részhez egy üzlethelyiséget építettek, ez most időszaki kiállításoknak ad helyet.
A tornácos (gádor) ház számomra valamivel "úribbnak" tűnt. Látszott rajta, hogy egy jómódú parasztcsaládé lehetett. Elkápráztatott a látvány, amely bent fogadott bennünket. Igazi népi pompa. Nagyon szép cserépkályha van minden szobában. Sokan nem tudják rólam, de én keramikusként végeztem, és ezeket a kályhákat igazi remekműnek tartom. Mindig is tetszettek a középkori várakban és a parasztházakban épített míves darabok. Ezek nem csak a szobákat, tereket melegítik, hanem egy kicsit az én szívemet is.
Fotók: Nagy Gáborné Katalin, Nagy Gábor