Kényszermunkatábor a Mátrában

Recsk neve a XX. századi történelmünk során sajátos tartalommal telítődött, függetlenül a település akaratától. 

 A Mátra hegység e térségében, közel Recsk községhez, a Magyar Államvédelmi Hatóság (ÁVÓ) 1950 nyarán minden törvényes felhatalmazás nélkül a szovjet gulág-táborok mintájára büntető jellegű kényszermunkatábort létesített. A mintegy1500 kényszermunkás a magyar társadalom minden rétegét képviselte. Volt közöttük munkás, értelmiségi dolgozó, a hadsereg tagja, korábbi földbirtokos, politikus. Közülük senkit sem állítottak bíróság elé, el nem ítélték őket.

 A politikai okokból fogva tartott kényszermunkások maguk építették fel a kényszermunkatábort, kerítették be magukat többszörös szögesdrót kerítéssel. A kerítésén belüli erdő fáiból építették meg primitív barakkjaikat, a tábort körülvevő őrtornyokat. Az andezitbányában primitív kézi szerszámokkal sziklát fejtettek, követ törtek az útépítésekhez. Naponta 12- 14 órát dolgoztak, nem több mint 1000 kalóriányi élelemmel. Szinte valamennyien éheztek, minden szájba vehetőt, amit az erdőben találtak, megettek: gombát, zöldhajtásokat, gyökereket, bogyókat, sőt gyíkot és csigát is. Legtöbbjük eredeti testsúlya mintegy negyven százalékkal csökkent fogságuk ideje alatt. Az elégtelen táplálkozás nyomán sokuknak kihullottak a fogai. Az orvosi ellátás elégtelen volt, gyógyszerhez alig jutottak. Számosan éhen haltak, az andezitbányában balesetben vesztették életüket, s volt, akit az őrök agyonlőttek. Senki sem tudja pontosan, hogy a halottakat hol temették el. A tábort három esztendeig tartó fennállása alatt hermetikusan elzárták a külvilágtól.

 Akik túlélték a megpróbáltatásokat, 1953 nyarán és őszén szabadultak. Arra kényszerítették őket, hogy kötelezvényt írjanak alá, mely szerint a kényszermunkatáborról, ottani megpróbáltatásaikról soha szót nem ejtenek. Szabadulásuk után vagy rendőri felügyelet alá kerültek, vagy több évre börtönbe zárták őket. Az utóbbiak nagy része csak az 1956-os forradalom során szabadult. Az egykori munkatábort feloszlása után néhány esztendővel lebontották, a barakkok helyét befásították, hogy nyoma se maradjon. A kommunista rezsim alatt a magyar hatóságok mindvégig állították, hogy a recski kényszermunkatábor sosem létezett.

  A kényszermunkatábor túlélői 1988-ban megalapították a Recski Szövetséget. Az itt töltött, sosem feledhető évek, valamint elhunyt rabtársaik emlékének megőrzésére emlékművet állítottak, amelyet 1991 őszén Antall József néhai miniszterelnök avatott fel. Ezt követően a szövetség emlékparkot hozott létre a volt tábor helyén, melyet 1996-ban Göncz Árpád köztársasági elnök adott át. Az emlékparkban az erdőtől újra visszafoglalt eredeti területen a volt rabok visszaemlékezései alapján kirakták a tábor épületeinek alapjait, útjait. Felépült egy valósághű barakk is, melyben kiállítás található az összegyűjtött emlékekből. Az emlékpark, mely a falu központjától mintegy 6 km-re található, autóval jól megközelíthető, az útirányt végig táblák jelzik. A park bejáratánál az egykori őrtorony mása fogadja a látogatót, majd az emlékmű, melyen mindig van koszorú, virág. A Recski Nemzeti Emlékpark szabadon, egész évben látogatható.

Fotó: Nagy Gábor

Szöveg: www.recsk.hu

10 izgalmas hely az északi parton, amit télen is érdemes felkeresni

Mi már láttuk ezeket a helyeket, gyere nézd meg velünk te is!

 A Balaton északi partján rengeteg kikapcsolódási lehetőséget találunk a téli időszakban is. Geológiai, kulturális, természeti képződmények, múzeumok, bemutatóhelyek tömkelegével találkozhatunk ha erre járunk. A cikkben tíz olyan helyet mutatunk be, amit mi már láttunk és érdemesnek tartunk arra, hogy te is megnézd a Balaton partján.

1. Tájház - Balatonkenese

  Balatonkenese, jól ismert üdülőtelepülés a Balaton keleti partján. A fővárosból, ha az északi part felé utazunk, Akarattya után az első település, ahonnan a vonatról megpillantjuk a "magyar tengert". A település első említése a veszprémvölgyi apácakolostor alapító okiratában van, Knésa néven. Évszázadokon át volt egyházi birtok, földesurai a görög apácák, majd a győri jezsuiták voltak. Kenese lakossága főleg halászattal, szőlő- és földműveléssel foglalkozott.1532-ben már mezővárosként említik a települést. Ide hívta tanácskozásra a magyar országgyűlést II. Ferdinánd, hogy egy közös sereggel győzzék le a török seregeket, de terve nem valósult meg. A település lakossága a török hódoltság alatt, mint sok más település lakossága, nagyon megfogyatkozott. Különböző járványok is tizedelték az embereket. A reformáció ideje alatt sokan tértek át a reformátusokhoz, és ehhez évszázadokon keresztül hűségesek is voltak. 

A 18.század végén 150 jobbágytelekre sorban épülnek a házak. az 1858-as kataszteri térképen tisztán kivehető a Kossuth utca 6. szám alatt lévő, ma Tájházként üzemelő épület, akkor Sipos Ferenc tulajdona. 

A Balaton-melléki népi építészet jegyeit magán viselő épület, mára szépen rendbetéve a város egyik fő látványossága. Elrendezése: első szoba, pitvaros szabad kéményes konyha, hátsó lakószoba, éléskamra, kamra, kocsiszín és istálló, majd 1926-ban nyári konyha az épülettel szemben. A ház első két helysége előtt boltíves tornác, falazott mellvéddel. Mivel a ház védett volt, így nem esett áldozatul az 1960-ban kezdődött település átépítéseknek. Az épület ma is terméskő talapzaton, vályogból és égetett téglából áll. A konyha és a pitvar boltozott, a szobák és a többi helység gerendás fafödémet kapott. A tető náddal van borítva. 1991-. június 16.-án nyitották meg a látogatók előtt, egy alapos felújítás után. Az első, régen úgynevezett tiszta szobában, ma a település helytörténeti emlékei kaptak helyet. A konyha és a lakószoba pedig korhű berendezési és használati tárgyakkal van berendezve.

2. Koloska-völgyi Vadaspark - Balatonfüred

Balatonfüred városa, hazánk egyik legismertebb üdülőhelye. A Balaton északi partján a Tihanyi-félsziget lábánál található település nem csak fürdőzési lehetőségeiről, hanem a pezsgő kulturális életéről is híres. Mindezek mellett pedig geológiai bemutatóhellyel egy vízi látogatóközponttal és egy ingyenesen látogatható vadasparkkal is rendelkezik. Mi most a Bakony erdeinek nagyvadfajait bemutató Koloska-völgyi Vadasparkban jártunk. Balatonfüred városrészében, Balatonarácson a Koloska-völgy szájánál találjuk Magyarország legfiatalabb vadasparkját, ami nem mellesleg ingyenesen látogatható. 

A több hektáros területen, amit a Bakony Erdő Zrt. üzemeltet, Magyarország erdeinek vadjai találhatóak meg. 

Hatalmas élmény kicsiknek és nagyoknak testközelből megismerni ezen állatokat. Ha szerencsénk van, akkor Böbét a gímszarvas tehenet meg is simogathatjuk olyan közel merészkedik, míg társai a távolból szemlélik mindezt. A területen a gímszarvasok mellett, dámszarvas, muflon, őz, különböző fácánfajok, fürjek, vadkacsák találhatók.

3. Vörösberényi templomerőd - Balatonalmádi

A középkori Szárberény (ma Vörösberény) a veszprémvölgyi apácák birtoka volt. A település legkorábbi említése egy 1109-ben kelt oklevélben tűnik föl, templomát először 1297-ben említik.

 A Vörösberényi református templom XII-XIII. századi, román kori alapokon nyugvó, a gótika stílusjegyeit is magánviselő erődtemplom. A kőfallal kerített templom tömeghatásában érződik a középkori eredet, belépve azonban barokk boltozatos, osztatlan csarnoktér fogad. A román-gótikus templomot a XVIII. században barokk stílusban átépítették. 

A templom műemléki helyreállítását 1967-ben végezték, melynek során megőrizték a templom XVIII. századi állapotát, érzékeltetve a középkori szentély és mellékkápolna helyét. A templomot lőréses, támpilléres erődfal veszi körül.

 Az erődtemplom - mely szerepel a műemlékek országos jegyzékében - mint Balatonalmádi (Vörösberény) legősibb épülete megjelenik a város címerében is. A ma is működő református templom színvonalas zenei programok helyszínéül is szolgál.

4. Tihanyi Piac - Tihany

Tihanyban a RÉV mellett található az ország egyik leghangulatosabb piaca. A környék őstermelőinek és kézműveseinek a portékai mellett, találhatunk itt antik bútorokat, hangszereket. nem mellesleg pedig a hasunkat is megtömhetjük, jobbnál-jobb lacipecsenyékkel. Az árusok és a vásárlók megállnak egymással beszélgetni. 

Itt nem csak vásárolni tudunk, hanem megtudjuk a termékekről mikor és hogyan készült.

 A környék kézműves sajtjai, lekvárjai, szörpjei mellett füstölt árut is a kosarunkba tehetünk. Találunk itt sokféle régiséget, és ha szerencsénk van bagatel összegekért vehetünk csodaszép darabokat. Ha Tihanyban jár, legalább akkora élmény lesz meglátogatni a piacot, mint bármely más nevezetességet. Ne hagyja ki!

5. Aszófői templomrom - Aszófő

Aszófőn a vasútállomástól délre, a Balaton partján, a természetvédelmi területen található egy középkori templomrom. Egykor római kori épület alapjaira épült, hisz ez a terület már ekkor is lakott volt. Első írásos említése 1093-ból való, a Tihanyi apátság birtokaként. 

A templom a 13. században épült, román stílusban.

 Az épület egyhajós, egyenes záródású szentéllyel, ami nagyon jellemző a Balaton-felvidéken található, több tucat templomromra. A fő homlokzaton fennmaradt sor mintázata csúcsíves, gömbökkel díszített párkány, nagyban hasonlít a lébényi és jáki templomok mintavilágához. A templom szentélyénél kiástak egy romai kori oltárkövet is. Ez most a rom melletti Almás-forrás mellett van felállítva. Az épület falaiban ágyúgolyókat, a feltárt sírokban elszenesedett emberi maradványokat találtak, ami a törökök idejében bekövetkezett pusztításról tanúskodik.

6. Szigligeti vár - Szigliget

 A Balaton váraként is emlegetett Szigligeti várat, a Balaton felvidéken, a középkorban még szigetként működő vulkanikus kúpra emelték. 1260 körül a bencések építették a vár legrégebbi részét, ami a mai legmagasabban fekvő két torony és a közötte elhelyezkedő palotaszárny. Ekkor indult a vár története, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Tapolcai-medencére, és a Balatonra. A Pannonhalmi bencések vára annyira tetszett Béla királynak, hogy megszerezte tőlük. Közel kétszáz évnyi királyi tulajdonlás után, I. Ulászló adományozza Némai Kolos Jeromosnak. Pár év elteltével az Újlaki család kezére kerül. Az 1500-as években a védők feladják a várat, az enyingi Török Bálint nevében felvonuló ostromlók előtt. Török Bálint adománylevélben kapta a várat Hausburg Ferdinándtól. Martonfalvay Imre az ostromló sereg vezetője, átépítteti, kibővítteti a várat. 

A török hódoltság idején kivette a részét a vár a végvárak sorában. A 15. században már elavult várnak számított. Somogyból a török gyakran csónakkal járt át, hogy kirabolja a magyar keresztény falvakat. 

Szigliget vesztét egy villámcsapás okozta, amely abba a felső várban lévő toronyba csapott, amelyben a lőport raktározták. Ha ez nem lett volna elég, akkor I. Lipót rendelete, miszerint minden magyar várat le kell rombolni, megadta a kegyelemdöfést az erősségnek. Ma a várnak csak romjai láthatók a hegy csúcsán, és csupán elképzelni tudjuk, hogy hogyan is nézhetett ki egykor ez a csodálatos vár. Ma hasonló panorámában gyönyörködhetünk, mint egykor a várlakók, csak azzal a különbséggel, hogy akkor a Tapolcai-medence nagy részét még a Balaton vize mosta. A vár mellett nem csak elhalad az Országos Kék Túra útvonala, hanem a vár pénztárában találjuk az új szigligeti igazolópecsétet. Érdemes ellátogatni a várban, ha a környéken járunk, mert fantasztikus  a története, a kilátás és a falu szépsége is lenyűgöző.

7. Ecséri templomrom - Révfülöp

Az ecséri, vagy ecsérpusztai templomrom a 12. században épült, román stílusban. A falu a mai Révfülöp és Kővágóörs közötti területen állt. 1548-ban a török porig égette, csak a kőből épült templom és a hozzá tartozó épületek falai állnak. A falut elsőként egy 1082-ben írt oklevélben említik. A falu papját egy 1333-ban keltezett pápai tizedjegyzékben olvassuk. A templomot csak később 1353-ban említik. A templom építéséshez feltehetőleg felhasználták egy romai kori épület köveit. 1430-ban Ecséri László, altárnokmester bővíteti a templomot.  Előcsarnokot, sekrestyét építtet és gótikus stílusban átépíti az épületet. 

Ritka a környéken, hogy egy falu temploma háromhajós legyen, és íves záródású szentéllyel rendelkezzen. A feltáráskor a szentély lépcsői előtt, az Ecséri család sírjait fedezték fel. 

Az épület egyes részein a vakolat és a freskók is láthatóak, amin Szent Kristóf ábrázolást találtak. A nyugati oldalon álló toronynak csupán az alapjait találták meg. Áll még a karzatra vezető lépcső egy része, és a gótikus, háromíves fal. Megtalálták a keresztelőmedencét is. A templomot körbevevő kőfal, a temetkezési helyet jelőlte ki. Mellette a paplak alapozása van feltárva. A föld alatt pedig, az a magyar középkori falu, amit a törökök a földig égettek, lakóit elhurcolták. A falu eztán elnéptelenedett, a templom megmaradt falai pusztulni kezdtek. A templom és a falu feltárását 1962-ben kezdték el. A régészeti kutatásokat Sz. Ceglédi Ilona vezette. 1963-ban a templomromot konzerváltatták. A millenium évében a romokat felújították.

8. Fülöpi templomrom - Révfülöp

A fülöpi templomrom, Révfülöp belterületén található, közvetlen a Révfülöp vasútállomás mellett. Az 1211-ben először említett Fülöp falu, egyhajós templomának romja. A viszonylag jó állapotban megmaradt templomrom ma műemlék. A Révfülöpön található rom, könnyen megközelíthető. közvetlen a vasútállomás mellett a település belterületén tekinthető meg. 

A XIII. században épült templom a török időkben néptelenedett el a faluval egyben. 

A szépen fennmaradt falakat 1953-ban, a Műemléki Hivatal konzerváltatta. 2000.-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal felújíttatta. A középkorban a Pilip praedium névre hallgató falu a Tihanyi apátság uradalmi majorja volt, és már az Árpád korban rév átkelőhely volt. Az aprócska halászfaluhoz tartozott az egyhajós, oldalt sekrestyével rendelkező templom.

9. Avasi templomrom - Szigliget

Több forrás feltételezi a rómaiak óta fennálló folyamatosan élő település meglétét, a XIII. századra teszi a templom építését. A XII. század elején királyi birtokként kapta az Atyusz nemzetség. Egyes részei a zalai várhoz tartoztak. 

Később a szigligeti vár tartozéka lett és annak sorsában osztozott.

 A vár felépítése után a XIV—XV. században a régi község elnéptelenedett és lakosai a Várhegy alatt újonnan települt Újfaluba húzódtak. Egy 1420-as határjárás szerint nincsenek lakói. A lakosság a vár elkészülte után a feltehetően nagyobb biztonságot nyújtó, az erősséghez közelebb fekvő Újfaluba költözött a XIV-XV. században. A templomépület végleges pusztulása 1544 és 1550 között következhetett be a törökök támadásának következtében.

10. Vadászati Múzeum - Keszthely

Keszthely legimpozánsabb és egyben legismertebb épületegyüttese a Festetics grófok egykori, Balaton parti rezidenciája, a Helikon kastély. E kastélyhoz tartozó új épületben kapott helyet a vadászati kiállítás, amely több világrekorder trófeát is magában foglal. 

A Festetics család nagy vadász hírében állt, de sajnos a kiállítás nagyon kevés általuk lőtt vad trófeáját tartalmazza. Gróf Festetics Tasziló, aki nagy mecénása volt a városnak is, által lőtt gím agancsa látható a pénztárral szemben elhelyezve egy oszlopon, még az eredeti feliratozással. Egy tárolóban elhelyezve pedig több vadászati okmány és jegyzék látható. 

A kiállítás olyan nem csak a szakmában ismert személyek trófeáit, sőt személyes tárgyait is tartalmazzák, mint Ferenc József, Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán. 

Többen világszerte vadásztak, és írtak a mai napig olvasott vadászati könyveket. A kiállításon megtekinthetjük Széchenyi Zsigmond egyik fegyverét is. Hidvégi Béla hatalmas vadászzsákmányát az emeleti részen tekinthetjük meg élőképekben. Az utolsó termekben pedig vadász használati és berendezési tárgyakat láthatunk.

   Ha a Balaton ezen részén járunk érdemes megnézni a Vadászati Múzeumot is, nagy élmény nem csak szakmabelieknek és gyerekeknek, hanem mindenkinek.

Fotók: Nagy Gábor, Nagy Gáborné

Magyar Robin Hood, vagy köztörvényes bűnöző? Sobri Jóska élete.

Magyar betyárok I. rész
Sobri Jóska - Bakony

 1837. február 17-én, a Somogy és Tolna határán fekvő Lápafőnél vesztette életét Sobri Jóska, a magyar történelem egyik leghíresebb betyára, akit népszerűség tekintetében csak Rózsa Sándorral lehet összehasonlítani.

 A betyárkodás mindössze néhány évig tartott. A Sobri-kép kialakulásában fontos szerepet játszott, hogy az 1810-es születésű Pap Józsefet, aki édesapja szülőhelye, a Sopron vármegyében fekvő Sobor után kapta nevét, még a körözési parancsban is jóképű legénynek írták le. A fiatalember egy vasi kanász gyermeke volt, aki jó erkölcsre nevelte fiát, ám az 18 esztendős korában mégis részt vett egy disznólopásban. A hatóságok természetesen könnyen elfogták Jóskát, és kétéves várfogságra ítélték, ami egész életét meghatározta.
 Innentől a betyárról szóló történetek eltérnek egymástól, ugyanis egyesek szerint letöltötte büntetését, míg mások szerint szerelmi viszonyt kezdett a porkoláb feleségével, aki segített neki a szökésben. A börtönből kiszabadulva Sobri Jóska hamar a bűn útjára tért, és a későbbiekben számos rablásban vett részt Győr, Vas és Veszprém vármegye területén, melyek főleg juhászok, gazdag birtokosok, vagy egyházi személyek kárára történtek. 1835-ben cimborájával, Fényes Istókkal egy juhászt szabadította meg vagyonától, a rablás azonban valószínűleg nem a terv szerint alakult, ugyanis társát hamarosan kézre kerítették.

 Jóska ezután egy ideig bujdosott a Bakonyban, és a következő hónapokban maga köré gyűjtötte az itt rejtőző betyárokat. A Sobri Jóska és Milfajt Ferkó által vezetett csapat főként a Dunántúlon garázdálkodott, leghíresebb rablásait a Kónyiban élő győri káptalan és Hunkár ezredes ellen követte el. Utóbbi bűntény azonban súlyos következményekkel járt, mert a katonatiszt egyenesen Bécsig ment, és az uralkodónál panaszolta be a betyárt. Ennek következménye, hogy Sobriékat 1836-tól öt vármegye katonasága kereste, ezért a rablóvezér úgy döntött, kettéosztja csapatát: az egyik fele a Vértesben húzta meg magát, míg a legendás betyár lovasai a Bakonyon át a Dél-Dunántúlra indultak. Sobri számára intő jel lehetett, hogy a másik banda élére állított Milfajt Ferkót elfogták és felakasztották. Az akkor már országszerte körözött betyárt és csapatát 1837. február 17-én, a Tolna és Somogy megye határán található Lápafőnél kerítették be a császáriak, a  csatában pedig a betyárok nagy része életét vesztette. A tűzharcban állítólag Sobri Jóska saját maga ellen fordította pisztolyát. Mások szerint viszont a rettegett banditát sikerült élve elfogni, és Tamásiban ő is kötélre került.

 Nem tudni pontosan, mi történt Lápafőnél, ebből eredően aztán a Sobri Jóskáról szóló történetek többségében azt olvashatjuk, hogy ravaszságával a betyár valamilyen úton mégis csak megmenekült. A nép ajkán idővel különféle mondák kaptak szárnyra, hogy a rablóvezér nem esett el. A Bakonyban számos geológiai képződmény, elsősorban barlang, valamint kalandpark is őrzi a nevét. A 20. században Sobri Jóska az idealizált betyár mintaképe lett Rózsa Sándor mellett, aminek következtében tettei is megszépültek. Ma már leginkább az angol Robin Hoodhoz hasonlíthatjuk Sobri alakját, akinek tetteit állítólag nem a törvényen kívüli könnyű és szabad élet, hanem a társadalmi igazságtétel, a szegények és elesettek gyámolítása motiválta. Bár a betyárokkal kapcsolatban ez a hiedelem ma is elevenen él a nép körében, sajnálattal tudatjuk, hogy máig egyetlen olyan forrás sem került elő, ami ezt alátámasztaná.

Forrás: www.zircinfo.hu, wikipedia, rubicon.hu
Képek: Internet

Királyi kastély, Gödöllő

 A 18. század egyik legjelentősebb főurának, a Grassalkovich család kiemelkedő tagjának, Grassalkovich Antalnak, Mária Terézia bizalmasának sok mindent köszönhet Gödöllő. A kastélyt és a hozzátartozó épületegyüttest az 1730-as években építtette, Mayerhoffer András tervei alapján. A kettős U-alak nyolc szárnyának építése több szakaszban történt. A díszterem a középső rész utcai frontján van, a terem alapterülete 170 négyzetméter. 

 1746 és 1749 között két új szárnnyal bővült az épület mindkét oldalon: a déli szárnyban istálló és szénapadlás kapott helyet, az északi szárnyban pedig ekkor készült el a templom. A kastély bővítését fia Grassalkovich Antal folytatta 1782 és 1785 között. Ekkor létesült a színházterem, kettős páholysorral és kitűnő színpadtechnikával. Ez Magyarország egyetlen rekonstruált barokk színháza. Unokája, Grassalkovich Antal nevéhez fűződik az északi oldal utolsó szárnya, az új narancsház megépítése és a franciakert tájképi kertté való alakítása. 1841-ben Grassalkovich Antal halálával kihalt a Grassalkovich család férfi ága, így a leányágon öröklődő birtokot a kastéllyal 1850-ben báró Sina György vásárolta meg, akinek fia, Sina Simon 1864-ben adta el egy belga banknak.

 A kastélynak sok illusztris vendége volt. Járt itt többek között 1751-ben Mária Terézia is. Windisch-Grätz hercegnek 1849-ben itt volt a főhadiszállása.

1849. április 6-i győztes isaszegi csata után már Kossuth Lajosék ünnepeltek itt. A kastély második fénykorát, az Osztrák–Magyar Monarchia idején élte. A magyar állam megvásárolta, majd 1867-től királyi pihenő rezidenciává alakították, enteriőrjei ma is ezt a kort idézik. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázási ajándékként kapta meg Gödöllőt és a kastélyt. Erzsébet királyné távol a bécsi etikettől, tavasszal és ősszel pihent itt, férje Ferenc József gyakran elkísérte. Erzsébet királyné halála után (1898) Ferenc József már ritkábban látogatott ide: utoljára 1911-ben járt itt.

 I. Ferenc József utóda IV. Károly első hosszabb gödöllői tartózkodásának a monarchia összeomlása vetett véget 1918. október 26-án. Azután 1920-tól a kastély Horthy Miklós pihenőhelyévé vált. A második világháború után a szovjet katonák raktárnak, laktanyának és istállónak használták. 1944-ben a berendezés nagy részét elszállították, illetve helyben elpusztították.

 Az északi szárnyak végén a Honvédelmi Minisztérium alakította ki raktárbázisát. A műemlékké nyilvánított kastély épületében szociális otthon működött. A felújítási munkák 1985-ben kezdődtek. A kastélyt 1990-ben hagyták el a szovjet csapatok, az épület teljes kiürítése 1994 végére fejeződött be. A felújítást 1994-től a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Társaság koordinálta. Az épületben ma múzeum működik, a kastély jelentős rendezvényközpont is.

Fotók: Nagy Gábor, Nagy Gáborné

Légifelvételek: www.legifoto.com

Szöveg: internet

www.latvany-terkep.hu

10+2 vár, amit mi megnéztünk Magyarországon

Nagyvázsony:

A település története az ókorba nyúlik vissza. A római idők alatt egy út haladt itt át. A honfoglalás után a Váson nemzetség kezébe került a terület. Innen ered a település neve is. A 14.században a Vezseny család kihalása után a település a magyar királyra szállt, aki akkor Mátyás volt. Mátyás a falut Kinizsi Pálnak ajándékozza azokért az eredményekért, amelyet a Fekete Seregben elért. Később Kinizsi a Sereg fővézére lesz. Kinizsi Pál építtet a településen várat, ennek hatására a falu élete virágzásnak indul. A vár felépülése után nemigen van pénz további fejlesztésekre. Ezen változtat, amikor Kinizsi megnyeri Mátyásnak a harmincéves háborút. Mátyás bőségesen megjutalmazza Pált, és a hadizsákmány sem elhanyagolható. Kinizsi ekkor kibővítteti a még István korában emelt aprócska templomot, jelentős összegeket fordít a várra, és egy pálos kolostort is építtet a faluban.

  Kinizsi Pál minden csatáját megnyerte. Utolsó éveiben több betegség is gyötörte, de még félig lebénult állapotában is több csatát nyert Mátyásnak. Természetes halállal halt meg, és a temetkezési helyéül természetesen Nagyvázsonyt választotta. Sírjának maradványai (gránitlap fedél), ma is a vár kápolnájában láthatók. A  16.században a török Nagyvázsonyt is megtámadja, és a település hol magyar, hol török kézen van. 1598-ban végleg visszafoglaljuk a várat. Ezután a Zichy család birtokába kerül, akik kastélyt építenek. A várat nem igen lakják. A török a biztonság kedvéért még egyszer felgyújtja a várat. A település megáll a fejlődésben. A Rákóczi szabadságharc után a vár teljesen elveszíti jelentőségét, és soha nem is nyeri vissza. A várat az 1950-es évek táján ássák ki a föld alól, ahonnan csak a torony és a magasabb részek látszanak ki.

Csesznek:

A Bakonyszentkirállyal összeépült település a Bakonyban található, Zirctől 11 km-re északra. A települést az 1200-as évekből ránk maradt írásos emlékek említik Cezneyc néven. A név szláv eredetű és jelentése: királyi hivatalt viselő. A Bakony sziklaszírtjeire épült várat a tatárjárás utáni nagy várépítkezési hullám szülte. Az első erősséget a sziklákra a Bana nembeli királyi kardhordozó, Jakab báró emeltette. 

  Ma, mint oly sok országunkbéli várat, csak romjaiban láthatjuk. A cseszneki látogatás, mégis maradandó élmény lesz kicsiknek, nagyoknak. Csesznek leglátványosabb turisztikai emléke a Bakony kiálló szirtjeire épült vár. Az erősség alapjait 1263-ban építette Jakab trencséni ispán, aki nem mellesleg IV. Béla kardhordozója volt. A vár a magyar történelem folyamán sok tulajdonos kezén megfordult. Volt magánkézen és sokszor került királyi tulajdonba is. Jakab bárótól, az 1300-as évek végén, a Csákok vásárolták meg a várat. Tőlük Károly Róbert csatolta a királyi birtokokhoz. Luxemburg Zsigmond azonban a Garai családnak adta, más birtokokért cserébe, ekkor már 31 falu tartozott az uradalomhoz. Az 1500-as évek közepére a törökök benyomultak a Dunántúlra is. Csesznek végvári szerepet töltött be. Wathay Lőrinc várkapitány, a sors furmányaként, nem a törökök elleni harcokban esett el, hanem ittasan felrobbantotta magát és egy társát, amikor egy puskaporos löveget meggyújtott. A törökök kivonulása után a várat és a hozzá tartozó birtokot az Eszterházy család kapja meg. Ők a korra jellemző, barokk várkastéllyá alakítják át.

 

  Ma számos turista útvonal keresztezi egymást a faluban. Rengeteg szálláshely és étkezési lehetőség van a településen. A vár alatt húzódik a Kőmosó-szurdok, a Török fürdővel, ami a Bakony-Balaton Geopark legészakibb bemutatóhelye. A vár pedig folyamatos felújítás alatt áll, és a Nemzeti Vármentő Programban is szerepel a Csesznek szó.

  Ne hagyjuk ki, hogy a hegymászás szerelmesei is szívesen járnak ide, hiszen Cseszneken van az ország egyik legismertebb vasalt útja.

Szigliget:

  A Balaton váraként is emlegetett Szigligeti várat, a Balaton felvidéken, a középkorban még szigetként működő vulkanikus kúpra emelték. 1260 körül a bencések építették a vár legrégebbi részét, ami a mai legmagasabban fekvő két torony és a közötte elhelyezkedő palotaszárny. Ekkor indult a vár története, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Tapolcai-medencére, és a Balatonra. A Pannonhalmi bencések vára annyira tetszett Béla királynak, hogy megszerezte tőlük. Közel kétszáz évnyi királyi tulajdonlás után, I. Ulászló adományozza Némai Kolos Jeromosnak. Pár év elteltével az Újlaki család kezére kerül. Az 1500-as években a védők feladják a várat, az enyingi Török Bálint nevében felvonuló ostromlók előtt. Török Bálint adománylevélben kapta a várat Hausburg Ferdinándtól.

 

Martonfalvay Imre az ostromló sereg vezetője, átépítteti, kibővítteti a várat. A török hódoltság idején kivette a részét a vár a végvárak sorában. A 15. században már elavult várnak számított. Somogyból a török gyakran csónakkal járt át, hogy kirabolja a magyar keresztény falvakat. Szigliget vesztét egy villámcsapás okozta, amely abba a felső várban lévő toronyba csapott, amelyben a lőport raktározták. Ha ez nem lett volna elég, akkor I. Lipót rendelete, miszerint minden magyar várat le kell rombolni, megadta a kegyelemdöfést az erősségnek. Ma a várnak csak romjai láthatók a hegy csúcsán, és csupán elképzelni tudjuk, hogy hogyan is nézhetett ki egykor ez a csodálatos vár. Ma hasonló panorámában gyönyörködhetünk, mint egykor a várlakók, csak azzal a különbséggel, hogy akkor a Tapolcai-medence nagy részét még a Balaton vize mosta.   A vár mellett nem csak elhalad az Országos Kék Túra útvonala, hanem a vár pénztárában találjuk az új szigligeti igazolópecsétet. Érdemes ellátogatni a várban, ha a környéken járunk, mert fantasztikus  a története, a kilátás és a falu szépsége is lenyűgöző.

Bánd:

A vár romjait Bánd község határában, a Séd patak mellett emelkedő mészkőszirt nyugati végén találjuk. A faluból kis turistaúton közelíthetjük meg. A vár szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos, mintegy 60x70 m nagyságú területen helyezkedik el. Első körfalai, a várudvart övező, a védőfalhoz támaszkodó, fából készült lakó- és egyéb épületek a 13. században épülhettek, feltehetően 1270 környékén, melyeket a 14. században építettek át kőépületekre, mindenekelőtt az északi oldalon valaha állt 1332-től már ismert Szent György várkápolnát. Első írásos említése 1309-re datálódik, Igmándi Lőrinc ekkor eladja a Castrum Scegh néven említett várat egy Lőrinte nevű előkelőnek. Az ő utódai vették fel később az Essegvári családnevet. Lőrinte Károly Róbert pártjára állt, így Kőszegi Iván a félelmetes dunántúli oligarcha hadba vonult ellene.

 

A támadók elfoglalták az erődítményt, és foglyul ejtették a birtokost és lófarkon hurcolva végeztek ki. Négy év múlva azonban a királyi hadak visszafoglalták a várat, melyet a király az uralkodóhoz hű Lőrinte fiának, Tamásnak juttatott vissza. A 15. században készültek el a fal elé ugró külső tornyok, egy-egy nagyobb épület, a keleti, valamint a nyugati falnál a lakóépületek és egyéb helyiségek. Lehetséges, hogy ekkor épült meg a lovagterem is. A vár udvarának északi részén állt a ciszterna. Az Essegváriak a trónkövetelő Nápolyi László táborához csatlakoztak, Zsigmond király elkobozta tőlük a várat és a bakonyi erdőispánság igazgatása alá vonta. Az 1440-es években I. Albert király halála után támadt belháborús időszakban Himfy Tamás veszprémi püspök fegyvereseivel elfoglalta a várat, amit csak a bátaszéki csatában kivívott győzelem után tudott visszaszerezni a királypárti Essegvári család. A trónra lépő I. Ulászló mind a Rozgonyiakat, mind az Essegváriakat birtokba helyezte, ami újabb pereskedésekhez vezetett. Végül 1472-ben Essegvári György szerezte ténylegesen vissza az erődítményt családja számára. 1499-ben Essegvári Ferenc feleségül vette Himfy Orsolyát, akinek kezével együtt megkapta a döbröntei váruradalmat. Rövidesen a kényelmesebb lakhatást biztosító Döbröntére költöztek, Essegvárat elhanyagolták. A vár pusztulásának körülményei ismeretlenek, valószínű, hogy a Veszprémet 1552-ben ostromló török sereg egyik portyázó lovascsapata pusztította el. A gazdátlan romokat többé nem építették újjá, anyagait a környékbeli lakosság hordta el lakóházai újjáépítéséhez. 1641-ben ismét említik a várat, amikor Dömölki András az ellen tiltakozik, hogy őt Gorop Ferenc nagyprépost eltiltotta a romos Essegvár használatától. A pusztuló várból csak a keleti oldalon egy négyszögletes torony, a hozzá délről és keletről csatlakozó kevés falmaradvány látható, az egykori épületek megmaradt alapfalai a föld alatt vannak. Feltárása és az ezzel párhuzamos műemléki megóvó munkálatok 2003-ban megkezdődtek. Előbb a délkeleti torony feltárása és restaurálása történt meg, majd a keleti és déli falak napvilágra hozatala.

Kisnána:

A kisnánai vár a késő középkori magyar nemesi rezidenciák egyik legszebb emléke. Története jól mutatja a földesúri lakóhelyek fejlődését és átalakulását. Kisnána a Mátra vidék többi településéhez hasonlóan az Aba nemzetség birtoka volt. A 13. század elején az Aba nemzetségből született meg a Kompolti család, ennek egyik ágán Kompolti Péter szerezte meg Nána birtokát. Péter az utolsó Árpád-házi uralkodók és Károly Róbert alatt hatalmas vagyonra tett szert, és magas udvari méltóságokat is betöltött, királynéi tárnokmester volt. Vagyona lehetővé tette, hogy várat építsen, valószínűleg ő emeltette Domoszló határában álló Oroszlánkő várát. 1325-ben Péter három fia osztozott az atyai örökségen, István kapta Egyházas-Nána falut. Ő tette székhelyét ide, ettől kezdte a Nánai Kompolti nevet használták utódai is. Ő építette a nánai plébániatemplom mellett az első udvarházat. Az 1400-as évek első harmadában a Kompolti család tagjai újjáépítették az akkor már Kisnánának nevezett falu plébániatemplomát gótikus stílusban. A Kompolti család fiúágának kihalása után örökösödési szerződés alapján a Guti Ország család birtokába került Kisnána. A várat átalakították, a belső várudvar alá nagy borospincét építettek, amelybe a kápolna mellé épített új épületszárnyból vezették le a lépcsőt. A pince kiásása során kitermelt földdel megemelték a várudvar szintjét, majd új kőburkolattal látták el azt. Az északi palotát is újjáépítették.

 

Az épületen reneszánsz ablakkereteket helyeztek el. Az 1500-as évek elején ismét megerősítették a várat, lebontották a külső vár délnyugati sarkába befoglalt Anjou-kori udvarházat, kőből épült alagsorát pedig földdel töltötték fel. Ebben az időben a vár birtokosa Losonczy István, aki 1543-ban befogadta a várba Móré Lászlót. 1543-ban alig két évvel Buda elfoglalása után a törökök lerombolták Kisnánát. Mivel a romos várat a törökök nem tartották meg, a következő évtizedekben többször is felmerült a helyreállítás és végvárrá alakítás terve. Az akkor Országh Kristóf tulajdonában lévő várat azonban nem építették újjá, többek között a birtokos korán bekövetkezett halála miatt. A vár romjait az 1940-es években takarították ki, amikor leventék gyakorlóteret alakítottak ki a helyén. A munkák során Lux Géza felmérte a romokat, amely közé egy lakóház is beépült, valamit a kaputoronyban egy lakást is kialakítottak. 1962-66 között Pámer Nóra, majd Szabó János Győző végzett alapos régészeti feltárást, amit műemléki helyreállítás követett. A feltárt falakat kiegészítették, az északi palotára fémszerkezetű védtetőt helyeztek, a kápolna tornyát lapos sátortetővel fedték be.

Simontornya:

Simontornya környéke egykor mocsaras vidék volt. A település ennek a mocsaras vidéknek a legnagyobb szigetén épült és csupán két hídról volt elérhető. A település nevét adó vár az Árpád-korban épült és a középkorban és a reneszánsz idején élte virágkorát. Díszes és közismert várkastély volt az országban.  Ma Tolna megye egyik kulturális központja. Budapestről a Pécs felé vezető úton, Székesfehérvárról a 63-as úton érhető el. Salamon fia Simon alországbíró Kun László uralkodása idején, 1277 után építette az első várat. Magas falakkal körbevett négyzet alapterületű egytornyos erődítményként kezdte el történetét a vár. Az alapító Simon leszármazott nélkül halt meg, így a település tulajdonjoga a királyra szállt vissza. 1324-ben I. Károly, János mesternek (budavári rector és óvári kapitány) adományozta. Az Ő  fia végrendeletében Lackfi Istvánra (erdélyi vajda) hagyta, a korabeli Magyarország legbefolyásosabb családjai közé tartoztak.  Az Ő idejükben történt a vár első továbbfejlesztése. Egy palotaszárny került kialakításra, mellyel Magyarország legjelentősebb birtokközpontjává vált. A vár falain kerülnek kialakításra azok a kő ablakkeretek, amelyek a hazai gótikus építészet első villantásai. 1397-től hosszabb pereskedés után a vár a Garai család kezére kerül. Garai László 1447-től az ország nádora, tehát ismét befolyásos család birtokolja az erősséget. 1448-ban Farkas László veszi zálogba a várat és jelentős építkezésekbe kezd. A vár köré védőövet építtet. Elbontatja a tornyot és helyére egy új épületszárnyat építtet. A régi palotaépületet is tovább építteti.  Az udvari homlokzat elé egy négy pilléren álló árkádsort emelnek.

 

1482-ben Garai Jób szintén utód nélkül hal meg, így vár ismét a koronára száll. Az 1500-as évek elején Gergelaki Buzlay Mózes Mátyás Király diplomatája a Jagelló-ház udvarmestere, művelt főnemes tesz szert a vár tulajdonjogára. Az Ő idején éli fénykorát a vár története mind kulturális, mind építészeti szempontból. Az 1509-es átalakítás az ország legjelentősebb reneszánsz várkastélyává emelte Simontornyát. Buzlay a fővárosban a királyi építkezések befejeztével az ott felszabaduló mestereket, hívta el, hogy felépítse a saját reneszánsz központját. A külhoni udvarokat is megjárt, művelt nemes tökéletesen ismerte a kor építészeti követelményeit. A vár alaprajzát meghagyva, a régi gótikus épületeket átépítve tette a várkastélyt Magyarország egyik legszebb reneszánsz várkastélyává. 

  A ma látható vár, a gótika és a reneszánsz tökéletes együttélését mutatja. A belső terekben összesen hat kandallót fedeztek fel a rekonstruktorok. A falakat hatalmas falikárpitok takarták. Az udvar falait körbevették a fából készült függőfolyosók, amelyek az u alakú udvarnak teljesen reneszánsz öszképet biztosítottak.

  A török idejében a vár a budai vilajethez tartozott és a szandzsákságot a bég irányította. Ebben az időben a vár megtartotta a reneszánsz külsejét. A magyar főurak a törökök ideje alatt is megtartották a jogukat az általuk birtokolt településekre és várakra, és ha ezek változtak, le is adminisztrálták azt. A simontornyai vár a török 150 éves uralma alatt többször is váltott tulajdonjogot. A török hódoltság után az 1700-as évek elején a vár gyönyörű reneszánsz külsejét tönkretették és erődítménnyé alakították az épületegyüttest. A Rákóczi szabadságharc egyik központjává válik. 1717-is osztrák kézen van, majd megszűnik katonai-stratégiai szerepe. Styrum Limburg család tulajdonába kerül, akik kiköltöznek belőle és az épületet magtárolásra használják. Ezután volt az Eszterházyaké, a Zirci Apátságé, a simontornyai bőrgyáré, de volt szükséglakás is. Majd az épületet teljesen magára hagyták és olyan mértékben leromlott az állapota, hogy 1954-ben a tetőszerkezet beomlott. 1964-1975-ben megtörtént a vár helyreállítása és tudományos feldolgozása. A simontornyai vár rekunstrukciójából kiderült, hogyan élt a korabeli reneszánsz magyar főúr és nagyban hozzájárult, hogy a budai reneszánsz emlékek is értelmezhetőekké váljanak a kutatók számára. A vár hitelesen hordozza magán a magyar történelem szépségeit és borzalmait egyaránt.

  A mai látogató számára az egész vár bejárható. A látogató valóban visszarepül a középkori, és a reneszánsz magyar világba. Csodálatosan és valósághűen berendezett termek várják az erre járó magyar és külföldi turistákat  egyaránt. Mire a torony felső emeletének szobájába érünk teljesen a hatása alá kerülünk a helynek, és szinte érezzük az emeleti szobában ropogó tűz illatát, amint egy téli estén az állatbőrökbe bugyolálva merengünk a tolnai tájba révedve.

Sirok:

A Bükk és a Mátra határán a Tarna-patak észak felé kiszélesedő völgye felett áll a vár. A középkorban a Tarna-völgyében észak felé vezető utak lezárására és ellenőrzésére igen alkalmas helyen épült, bár elsősorban földesúri magánvár volt, stratégiai szerepet alig játszott. A honfoglalás után a Mátra vidékét az Aba nemzetség uralja, és a birtok elosztásakor a nemzetség egyik ága, a Borh-Bodon ág veszi birtokába az ősi pogány várat a mai fellegvár helyén. Az ezt követő századokban úgy ismerkedünk meg nevével, mint a kabar eredetű Aba nemzetség egyik birtokközpontjával. A név akkor csak a várra vonatkozott, magát a települést Sirok-aljának nevezték. A község későbbi eredetű mint a vár, mert a várat a régi feljegyzések először 1267-ben említik, míg a község első írásos említése 1302-ben történik Sirák névalakban, később 1389-ben nevezik meg egy oklevélben. A várat a régi birtokosa, a Bodon család építi a tatárjárás után, a községet pedig a vár későbbi tulajdonosa, a híres Tari család alapítja közvetlenül 1388 után. Károly Róbert király a várat királyi várrá nyilvánítja, és a hozzá hű Kompolthy Imrét nevezi ki várnaggyá, kit ebben a tisztségében 1324-ben kelt levelében meg is erősít. 1331-ben a király visszaveszi az adományt, és egy Ehenyk nevű cseh vitéznek adományozza. A vitéz halála után 1337-ben ismét királyi vár lett, és erős őrséggel látták el. 1372-ben Nagy Lajos király kijavíttatja a várat, a munkálatok költségeit azonban Domoszlai Miklós hevesi alispán és siroki várnagy fizeti. A király ezért 2000 forint értékben neki adja zálogbirtokként. A vár alatti részen közben már kialakult a „szolgáló népek” telepe, amely alapja lesz a hamarosan kialakuló községnek. Fordulatot jelent a térség birtoklásában a Tari család megjelenése.

 

Zsigmond király 1388-ban megengedi Tari Lászlónak szolgálatai elismeréséül, hogy kiváltsa a zálogból a várat és megtartsa magának és családjának. Tari László még abban az évben kifizeti a zálogösszeget Domoszlai Miklósnak, majd egy év múlva a várat új adomány címen meg is kapja a királytól. Az új tulajdonos miután birtokba veszi a várat, alatta falut is alapít Sirok-alja néven, melyet a következő évben már oklevél is említ. (1389) Ekkor a következő helységek tartozntak még a várhoz: Verpelét, Nagyberek és Szajla. Sirok közvetlenül a vár alatt, attól délre fekszik, ezért nevezik a régi oklevelekben többféleképpen: Sirokallya, Sirokvárallya, Syrak, Syrok, végül Sirok. A falu 1426-ban és később 1454-ben Villa Sirokallya néven fordul elő. A „villa” latin szó magyar jelentése mezei lak, gazdasági major. Ez tehát világosan mutatja, hogy nem régen keletkezhetett a falu, és a települések kezdeti stádiumában volt. Később már Oppidum Siroknak írják, ami kis mezővárost, községet jelent. Sirok a 15. század második felében már városi jelleggel bír, ahol vámszedő hely is volt. A Tari család utolsó örököse Tari László dédunokája György előbb összes birtokát zálogba vetette a Pásztói családnál, majd mivel örököse nem volt, 1465. február 8-án kelt oklevél szerint Budán, Pálóczi László országbíró előtt végrendeletével Sirokot Országh Mihály nádornak és saját sógora fiainak Kompolthy Miklósnak és Vencelnek adja 2400 forint ellenértékben. A két család birtokba veszi a várat. A Pásztóiak pert indítanak az új birtokosok ellen, amit el is veszítenek az ország nádorával szemben, és maga Mátyás király erősíti meg kedvenc nádorát Sirok birtoklásában 1475. május 24-én kelt adománylevelében. Ettől kezdve egy évszázadon át az Országh család uralja a térséget. Országh Mihály nádor halála után négy fia: János, Ferenc, Imre és László 1522-ben kölcsönös örökösödési szerződést kötnek a Kompolthyakkal, amelynek értelmében örökös nélküli haláluk esetén birtokaik egymásra szállnak. A négy Országh fiú közül csak Lászlónak maradt fiúgyermeke, a vár végérvényesen Kristóf birtoka lesz. Országh Kristófnak kedvelt tartózkodási helye volt Sirok. Ide hozza ifjú feleségét is Zrínyi Ilonát, a szigetvári hős nővérét. Ezidőtájt növekszik meg különösen a vár katonai jelentősége. Buda török kézre kerülése, majd Hatvan eleste és az egri vár ostroma komoly figyelmeztetések. A török veszélyt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy bár térségünket még nem hódították meg, 1550-ben Sirok már adózik a töröknek. Az 1555. évi gönci részleges országgyűlés elrendelte váraink megerősítését. A katonai tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy a törökök óriási létszámával és fegyverzeti fölényével, harci módszereivel szemben a küzdelmet a kis létszámú hazai véderő — a siker valamelyes reményében — kizárólag egyes megerősített helyeken, várakban, illetve azokból alakított zárólánccal veheti fel. Ezek az építmények annak előtte legfeljebb uraik közvetlen személyes védelmét szolgálták, most azonban egyszerre rendkívüli jelentőségre tettek szert. Ilyen vár szerepét töltötte be a siroki vár is. A vár ura, Országh Kristóf, — aki egyébként Nógrád megye főispánja és országbíró is volt — maradéktalanul eleget tett a gönci határozatnak. 1561-ben megerősíti a felső várat, megépíti az ó-olasz bástyát és az alsó-várat, az őrséget pedig 100 lovasra egészíti ki. Ennek az építkezésnek az emlékére helyeztetett el egy táblát az aló vár kapuja felett, melyet a 18. században Bél Mátyás, majd később Rómer Flóris is látott. Így megerődítve a várat, Sirok is beépül a végvár rendszerbe, mint Eger legerősebb, legjelentősebb elővára Cserép és Szarvaskő mellett. A siroki várnak különösen nagy jelentősége volt, mivel a hódoltság peremvonalán állt, és közvetlen harcérintkezésben volt a törökökkel, akik valóságos rémei voltak a Mátra aljának. Sirok védői az iménti módszerekkel sikeresen védelmezték a Tarna völgyét. Várunk erős, bevehetetlen vár hírében állt, a törökök meg sem próbálkoztak bevételével.

Országh Kristóf halálával 1567-ben kihalt a család fiúága, az utódok azonban nem frodítnaka figyelmet a vár állapotának megőrzésére. Amikor Eger vára 1596. október 14-én török kézre kerül, a siroki várat még nem támadják meg. Az október 26-án bekövetkezett mezőkeresztesi csatavesztés azonban megpecsételi Sirok sorsát. Jelentős török sereg közeledik Sirok felé Ali és Ahmed basák vezetésével, minek hírére az őrség Kátay Benedek és Helmeczy János várnagyok vezetésével elhagyja a várat,s a törökök így kardcsapás nélkül foglalták el azt. Hatvanhoz, Egerhez hasonlóan a siroki vár is katonai objektum lett. A török megerősíti az alsó várat, és új bástyákat húz, a falakat felmagasítja. Az építkezéshez a köveket a környékbeli lakatlan és elpusztult falvak templomaiból hordatja fel. A sarokbástya kváder kövein a románkori díszítmények ma is szépen láthatók. A vár belterületén és a várfalak melletti házakban török katonák és családtagjaik telepedtek meg, de a falu, Sirokalja a XVII. század közepéig magyar földesurak birtokában maradt.

A vár 1687-es ostrom alá vételéről semmi nemű adattal nem rendelkezünk. Rossi mester szerint a siroki várat Seron tábornok katonái 1687. október 22-én foglalták el. Egy osztrák történésztől kapott levélbeli tájékoztatás szerint Herbeville két napi ágyúztatás után bírta feladásra a törököket. Egy hiteles forrás szerint azonban — és ez a legvalószínűbb — október 2-án a török őrség ostrom nélkül feladta a várat, sőt még a hadifelszerelést és az élelem egy részét is ott hagyták. A töröktől elhagyott vár a kincstár rendelkezése alá került. Rendbe hozatták a szomszédos községek lakosainak ingyen munkájával, és császári őrséggel rakták meg. 1693-ban gróf Bagni Scipió megvásárolta a hozzá tartozó uradalmakkal együtt, de 1711 után a megegyezés értelmében ismét régi urai, a Nyáry örökösök, a Hallerek, ezek örökösei a Brudern bárók, az Orczyak vették birtokukba.

A Rákóczi szabadságharc idején (1703-11) a várat állandóan 100 lovas védte, míg Orczy István befolyására 1709-ben fel nem adták a felkelők. A szabadságharc bukása után a várat még rövid ideig meghagyták, de a haditanács elvben már hozzájárult annak lerombolásához. Doria császári tábornok már ekkor elvégezteti az első robbantásokat, és 1713-ban a többi magyar várral együtt végleg lerombolják. A falak leomlanak, a kazamaták összedőlnek, eltűnnek a falak magasítására mélyített árkok, a törmelék több méter magasan feltölti a várudvart. A falu életét, sorsát meghatározó szerepe véglegesen megszűnt. A csend és nyugalom fellegvára lett, de a romjaiban is lenyűgöző látvány előtt ma is csodálattal áll meg az idegen.

Tata:

Aki ellátogat Tata városába, sok érdekes és értékes műemlék között, megtekintheti a középkori Magyarország egyik jeles várát, vagyis annak romjait és megmaradt, helyreállított szárnyát. Festői környezetben, a tatai Öreg-tó partján álló, műemlékegyüttesben a korhű berendezések mellett, római kori, és az Esterházy család korabeli kiállítások is várják. Érdemes megtekinteni. Mi most ott jártunk. Magyarország legromantikusabb várát Luxemburgi Zsigmond építette az 1300-as évek végén. Ezután a Rozgonyi család zálogába került ahonnan csak I. Mátyás váltotta meg. Mátyás bővítette a várat két emeletessé, és kikövezett árkot húzatott a vár köré. Ezután fia Corvin János örökölte a várat, akitől II. Ulászló király szerezte meg. A mohácsi csata után török csapatok portyáztak a környéken, de Gróf Cseszneky György sikeresen megvédte a várat. Ezután a Győrhöz tartozó végvári rendszerhez tartozott és a török csupán pár évig birtokolta. A visszafoglalás után egy nagyszabású haditechnikai fejlesztésbe kezdtek. ekkor került megépítésre a külső várfalrendszer, és a ma is látható hatalmas vizesárok. A bécsi ortromra vonuló Kara Musztafa nagyvezír a várat felrobbantatta 1683-ban. I-Lipót császár általános rombolási rendeletétől pedig a Rákóczi féle szabadságharc mentette meg.

  1727-ben a tatai uradalmat Esterházy József gróf, országbíró vásárolja meg. Ekkor épül a várhoz a mai napig a vár megközelítését elősegítő négy félköríves híd és közvetlen a várba érve a bal oldalon található udvarbírói épület cellákkal. Az épületbe kerültek az Esterházy család levéltára és a gyűjteményeik. Több cellát is kialakítottak még az épületben, és egy új kápolnát is építettek, amiben a raboknak tartottak misét, majd később az itt élő angolok használták az anglikán egyház szolgálatában. Az 1800-as évek végén egy nagy országos hadgyakorlat miatt átalakították az ablakokat, hogy itáliai gótikát idézzenek. A 20. század elején is építkezések, boltozások voltak a várban, ezek ismerté tették a várat, de történelmi hitelességet nem mutattak. 1945-ig volt az Esterházy család birtokában. 1955-től működik benne a Kuny Domokos Múzeum. 1965-től folynak ásatások a területen.

Csókakő:

A Vértes hegység nyugati oldalának sziklaperemén épült erődítmény, Fejér megye egyetlen, viszonylag épen megmaradt vára. A hegy oldalából kinyúló dolomitplatóra épített vár, Székesfehérvárról mindössze 15 km-re található, északi irányban. Pár évtizeddel ezelőtt már szinte alig látszottak ki a romok a föld és növényzet alól, ma a környék legnagyobb turisztikai látványossága. Tövében halad el az Országos Kéktúra útvonala. Jelenleg is építés alatt áll és régészeti feltárásokat folytat a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága. A honfoglalás után a Csákok kezébe kerül a terület, akik hosszú ideig uralják a környező birtokokat, feltehetően Csákvár központtal. Csókakő fekvése igen kedvező, innen felügyelték a Gaja-patak mentén lévő utat. A település és a vár említése elsőként egy 1299-ben kelt oklevélben található.

A Csákoktól Anjou Károly szerezte meg, mert nem akarta, hogy egy számára is veszélyes birtoktömb alakuljon ki.

 

A Csókakői vár várnagya a vármegye ispánja volt. 15. században a Rozgonyi család kezére kerül. Rozgonyi István 1428-ban megmenti az uralkodó életét, valószínűleg ezért kapja cserébe. A rozgonyiak után Corvin János és Bakócz Tamás is a vár tulajdonosai közé tartozik. 16. században elveszti a jelentőségét, hiszen a török seregekkel szemben egy ekkorka erősség képtelen felvenni a harcot. 1543-ban Szulejmán serege elfoglalja a közeli Székesfehérvárt. 1544-ben Ahmed fehérvári bég előtt kardcsapás nélkül megnyitják Csókakő kapuit. Innentől fogva  a törökök előretolt helyőrsége volt, mindössze 33 janicsárral a falai között. 1687 őszén szabadult fel. 1850 körül Rómer Flóris ismerte fel a hely régészeti jelentőségét.1885-ben kerül sor az első felmérésre. A várat 1953-ban nyilvánítják csak műemlékké. 1960-ban elkezdődik egy helyreállítás és ásatás, de ez félbemarad. 1995-ben megalakul a Csókakői Várbarátok Társasága, és szó szerint a földből kiásott köveket kezdik el visszaépíteni a falakra. Azóta zajlanak régészeti feltárások is a vár területén. Ez jelenleg is, nagy erőkkel zajlik, és mára kezd kirajzolódni, a vár eredeti formája. Pár éve helyreállították a kaputornyot, és a kápolnát modern és régi technológiákkal. Valamint a vár szerepel a Kormány vár helyreállítási programjában is. Talán nemsokára régi pompájában ragyog majd, őrizve a Móri árok csodálatos látványát a Vértes oldalából.

Várpalota:

Székesfehérvár és Veszprém, a királyok és királynők városa közötti, fontos útvonalon a 13. században a Bakony lankáin egy kicsinyke vár épült. közel száz évvel később Bátorkő néven nevezik a Keleti-Bakony szirtjein magasodó erődítményt. A dolomit sziklacsúcsok azonban nem teszik lehetővé, hogy a várat tovább fejlesszék, ezért a 14. században az Újlaki család a Bakony domborulatai melletti medencében építtet magának egy u alaprajzú épületet. Ez a mai várpalotai vár alapja. 1397-ben említik az erődítményt először egy oklevélben palota néven. Újlaki Miklós 1445 előtt egy kör alaprajzú toronnyal, és egy kapuvédművel is megerősíti.

 

Az 1445-ben rendeletet hoztak, hogy az engedély nélkül, vagy zavaros körülmények között épített várakat földig kell rombolni. A palotai várat, öt másik társával együtt azonban nem tették a földdel egyenlővé. Az Újlaki család, aki a kora legnagyobb füldesúri hatalommal bíró családja volt 1526-ig, kihalásáig a vár birtokosa volt. Nevükhöz fűződik a monda, miszerint magát Mátyás királyt is megvendégelték e falak között, sőt Beatrix itt készült a fehérvári esküvőre és koronázásra, de ide küldte csapatait a koronáért Mátyás halála után, amit Corvin János a vérrontás elkerülése végett át is adott, lemondva így a trónról. Egy újraházasodás révén a vár tulajdonjoga Móré Lászlóhoz került, a pécsi püspök testvéréhez. Móré részt vett a mohácsi csatában, és neve szerepel az Egri csillagokban is. Ellene Szapolyai János 1533-ban sereget küld. Amikor a vár elveszni látszik, ő gyermekeit és vagyonát hátrahagyva menekül el. Később török fogságba esve Török Bálinttal és Maylád Istvánnal együtt, az isztambuli Héttoronyban hal meg.

    A török 1543-ban Székesfehérvár eleste után próbálkozik az első ostrommal. A török támadása sikertelen volt. 1552-ben elesik Veszprém is, ezzel a palotai vár a Dunántúl legfontosabb végvára lesz. Velicsán fehérvári bég több sikertelen támadást is intéz a vár ellen. 1558 után kerül királyi kézbe Palota a Podmaniczky család után. Első kapitánya Thury György lesz. Arszlán budai pasa, még Szulejmán nagy seregének megérkezése előtt megpróbálkozik a Fehérvár és Veszprém közötti tüske felszámolásával. A vár ekkor már négy saroktoronnyal és a várat körülvevő védművel, vizesárokkal rendelkezik. Thury már rettegett hírű lovag és bajvívó volt. több tucat sikeres portyát vezetett a törökök által uralt területekre, sőt egy időben Székesfehérvár várának visszafoglalását is kitűzte célul, amihez több oldalról, még a koronázóváros magyar lakosságától is kapott volna segítséget, de a bécsi bürokrácia, túl nagy feltételekhez kötötte az ostromot. Egy évre rá már maga Thury kényszerült segítséget kérni, mert a hatalmas török ostromsereg megérkezett a vár alá, 1566. június 5.-én. Arszlán pasa serege nagy sikerekkel lövette a várat, amikor Thury Bécsbe küldette felmentő csapatokért két emberét. A bécsi segítség minden bizonnyal későn érkezett volna, ha a győri vár megerősítéséhez faanyagot szállító parsztok, szekerek, tábortűzek nem tévesztik meg a török hordát. Arszlán emberei között zendülés tört ki, aki ezért kénytelen volt elvonulni a vár falai alól. Szulejmán ezért kivégeztette. Thury pedig felmentést kért a kapitányi tisztségből, helyét öccse vette át. 1567-ben volt még egy próbálkozása a töröknek, de ez is sikertelen volt.

   1573-tól Pállfy Tamás védte a várat. Több sikeres portyát is vezetett a törökök ellen, és amikor a törökök ezt viszonozni szerették volna, csupán harminc emberrel is megvédte Palotát. 1593-ban kerül török kézre a vár. 1687-es végleges felszabadulása előtt többször cserél gazdát a keresztény és a török csapatok között. 

 I. Lipót elrendelte ugyan a lerombolását (megannyi vár megsemmisítésére ad parancsot), de a szabadságharc megakadályozza ebben. A földbirtokos Zichy család barokk várkastéllyá alakíttatja.

A 20 századra teljesen lepusztult, de ma régi fényében a Dunántúl egyik legépebben megmaradt középkori épületeként, több Kiállításnak is helyt ad, valamint nyaranként várjátékok, kulturális rendezvények helyszíne.

+1 Bátorkő:

A vár romjai ma is lenyűgöző látványt nyújtanak, és szinte mesébe csöppenve érezzük magunkat. A hatalmas dolomit szirtre épített erősség idősebb, mint a pár kilométerre fekvő palotai vár. A 13. században épült, igazi vadregényes környezetben, hogy felügyelje a Fehérvár és Veszprém közötti fontos útvonalat. Az Újlakiak palotai építkezése után azonban folyamatosan veszít jelentőségéből, és a törökök után teljesen lakatlanná válva, a mai napig pusztul. Ezért évszázadok óta nevezik Pusztapalotának.

+1 Kulavár - Szabadbattyán:

 Székesfehérvártól csupán 10 kilométerre a Balaton felé, a 7-es számú főút közvetlen közelében található Kulavár, Szabadbattyán belterületén. Volt őrtorony, de lerombolták, majd felépítették, később magtár lett, ma múzeum. Már az 1300-as években királyi vámszedőhely állt itt. Az itt szolgálóknak építettek vastagfalú támpillérekkel megerősített őrtornyot. 1398-tól a grófi Battyányi család tulajdona. Valamennyi hadászati jelentősége, csak az 1541.-ben bevett fehérvári vár elfoglalása után volt.  A törökök előbb lerombólják, majd újraépítik. Palánkfalat építettek köré és vizesárokkal is körbevették.  1568-ban a védők létszáma 109 főnyi zsoldos volt. A török uralom alatt, elővárként működött, innen vitték a hírt, ha nagyobb Habsburg sereg érkezett.

"E vár Székesfehérvárnak az előpajzsa az ellenséggel szemben, és katonái naponta háromszor-négyszer is harcolnak az ellenséggel, mert a Sárvíz-folyón való átmenetelre más út nincsen. E folyón átmenőktől a vár katonái vámot szednek."

Evlia Cselebi, török utazó

A keresztény csapatok újra 1601-ben vonultak be falai közé, de véglegesen csak 1687-ben sikerült megtartani a Habsburg zsoldosoknak. A körülötte lévő palánkvár idővel elpusztult, magát a gótikus lakótornyot magtárrá alakították. Ma Fejér megye török kori emlékeit bemutató múzeumként működik. Épületét 1970-es években újították fel.

Szöveg forrás: Nagy Gábor, internet, www.kisnanavar.hu, www.sirokivar.hu

Fotók: Nagy Gáborné Katalin, Nagy Gábor

légifelvételek: www.legifoto.com

www.latvany-terkep.hu