A Velencei-hegység hazánk legrégebbi önálló hegysége. Ránézésre csupán dombsági jelleget mutat. A Velencei-tó feletti vonulatok nagy része gránitból tevődik össze, de foltokban találunk andezitet, kvarcitot és löszt is. A gránit magmás kőzet, amely még a felszín elérése előtt megszilárdult. A felszínre kerülés után négyzetszerű darabokra töredezik, szélei lepusztulnak. Furcsa alakzatok jönnek létre. A helyiek gyapjaszsákoknak hívják, a köztudatban ingóköveknek nevezik őket.
Könnyen elérhető és megközelíthető helyeken találunk ilyen képződményeket a Velencei-hegység különböző pontjain. Sukoró község határában a Fő utcától csupán pár percre, a Nadap felé menő kerékpárút mellett van az egyik. A gránitszikla mellől csodás kilátás nyílik a Velencei-tóra. Tíz perc séta a református templom, ahol egykor országgyűlés is volt, vagy a néprajzi ház.
Egy másik könnyen megközelíthető hely, ahol több ilyen formát is találhatunk Pákozdtól északra található. Egy darabig autóval is fel lehet menni. Itt elszórtan, több helyen is találunk ingóköveket. Az egyik legnagyobb ilyen forma a Pogány-kő, amely tucatnyi egymáson lévő, lepusztult gránit tömböt foglal magában. Olyan, mintha óriások építő kockáztak volna itt.
Írta és fotók: Nagy Gábor