Víz után a Baglyason

Tengerek és tavak nyomai a Keleti-Bakonyban

Írta és képek: Nagy Gábor


  Hogyan lehetséges az, hogy egy ránézésre puszta területen, hatalmas vizek után kutassunk. Talán bolondnak néznek, amikor egy hegyre mászva, vagy egy gyepes területen, tengerek, tavak után kutatok. Pedig nem is kell hozzá sok fantázia és a Keleti-Bakonyban pillanatok alatt megtaláljuk azokat a jeleket, formákat, nyomokat, amelyek egyértelműen bizonyítják számunkra, hogy bizony egykor ez a terület, többször is tengerfenék volt. Hol hullámait a partfalnak csapkodó dühödt sós víz, hol lágyan a partot mosó hatalmas édesvízi tó. Ha még messzebbre tekerjük vissza az idő vaskerekét akkor azt is látjuk majd, hogy egy sekély vizű, trópusi tenger építette fel e vonulatokat. Most a Bakony-Balaton Geopark egyik legkeletibb csücskében jártunk, és a Baglyas-hegyen és tövében kerestük ennek nyomait. Tartsatok velünk!




   Ha földtörténeti időrendben haladunk, akkor elsőként meg kell vizsgálnunk, hogy maga a hegy, milyen kőzetből áll. A Keleti-Bakony nagy része, így a Baglyas-hegy is dolomitból épül fel. A dolomit egy üledékes kőzet, amely sekély vizű, trópusi tengerekben képződik. Ezen tengerekben a nyár folyamán a vízben keletkezett mésziszap ülepedik le a tengerfenékre, ott az egymásra rakodott rétegek súlya miatt tömörödik. Ezeket a rétegeket ha magnézium járja át, esetleg már az ülepedés közben is erősen magnéziumos a víz, akkor képződik a dolomit. Ez a folyamat hosszú-hosszú időt vesz igénybe. Gondoljunk csak arra, hogy a Bakony ezen részén néhol eléri a másfél kilométeres vastagságot is. A hegy oldalában saját szemünkkel láthatjuk a lerakódott rétegeket, egyértelmű párhuzamos vonalakat fedezhetünk fel, ennyi idő után is. A leülepedett magnéziumos mésziszapos rétegek között, volt hogy a tengerfenék szárazra került és itt más szennyező anyagok kerültek a rétegek közé.





   Tehát, ha már csak anyagában vizsgáljuk is a hegyet, akkor is rájövünk, hogy itt egyértelműen tengeri körülmények voltak egykor. Egy vizet már találtunk is. Most vizsgáljuk meg a hegy oldalát és annak formáit. Bár a hegy külseje erősen lepusztult már, azért észrevesszük, hogy a közepe táján szinte derékszögben megtörik a lejtő, több helyen is. De vajon mi lehet ez? Csak véletlen, vagy valamilyen erő hatására jöttek ezek a formák létre. Most vegyük elő minden képzelőerőnket, hunyjuk le szemeinket! Képzeljünk el egy hatalmas tengert, és egy szigetet, szigetcsoportot, a tengerben áramlatokat, méghozzá erőseket. Most lássuk, ahogyan a tengeráramlat neki csapódik a sziget oldalának, hatalmas erővel! A víz felfelé fröccsen, az áramlat pedig alábukik és alul, mint egy gyalu, szépen lassan, egyenes vonalban vájja a tengerfeneket! (első kép) Hoppá. A szigetet most nevezzük el Bakonynak, Baglyasnak! Találtunk megint egy vizet. A vízben lerakódott és felépült Baglyast, most egy másik víz tépázza, mint egy szigetet. Mi pedig ott járkálunk a tengerfenéken. Ezeket a vonalakat két három magasságban is láthatjuk a hegyen, ezek az idő folyamán változó vízszintet jelzik nekünk. Talán láthatunk egy tengert visszahúzódni, kiszáradni? Vagy pont, amint megtölti a Kárpát medencét úgy, hogy csak a Bakony maradt meg mint egy sziget?





   A dolomit egy rendkívül rideg kőzet, ami az időjárási és földtani körülmények miatt intenzíven aprózódik. Az aprózódás miatt a földfelszín folyamatos mozgásban van, és ez nem teszi lehetővé, hogy jó minőségű termőtalaj borítsa. Túl közel van a kőzetréteg a felszínhez. Az ilyen körülmények között létrejövő talajt, redzina talajnak nevezzük. A dolomitnak a rendkívül erős vízáteresztő hatása miatt, a területen nem találunk állandó felszíni vízfolyást sem. Ma e táj kietlen és puszta, pedig egykor tengerek borították. Rendkívül fontos e terület azonban az élővilága szempontjából. Az úgynevezett dolomitsztyeppék között Magyarországon e terület a legnagyobb, ami összefüggő. A talaj mezőgazdasági szempontból használhatatlan, ezért is használják katonai lőtérnek az 1900-as évek eleje óta. A 20.században a bányászat közvetlen érintette a területet, ahonnan hatalmas mennyiségű vizet szivattyúztak ki, csökkentve így a karsztvízszintet, hogy a bányászatot biztonságosabba tegyék. Mára a bányászat háttérbe szorult, szinte leállt a környéken, így a karsztvízszint újra emelkedik, ezt a területen több helyen is szemmel látható.
  A dolomitos redzina talajt több olyan növényritkaság is kedveli, ami csak és kizárólag ezeken a területeken él, és a történelem előtti idők óta használja e területeket. Ha az ember nyitott szemmel jár, akkor nem is kietlen pusztaság e táj, hanem temérdek színben pompázó sziklakert.
Ha pedig aláereszkedünk a hegy polipszerűen elnyúló lábaihoz a Hideg-völgybe, akkor ott egy csodálatosan burjánzó "őserdőbe" érünk. Ez a völgy egyedi mikroklímájának köszönhető. 






  Ha a várpalotai Készenléti ltp.-ről indulunk akkor gyakorlatilag pár perc alatt elérhető a Baglyas- hegy oldala és az alatta húzódó Hideg-völgy. És csupán egy-két óra alatt megjárható az egész. Amire még figyelmesek lehetünk utunk során az a hegy egyik oldalában elterülő szőlős. Ez érdekes, hiszen azt mondtuk, hogy itt terméketlen talaj van. Ha megfigyeljük a présházakkal és tőkékkel beültetett szakaszt, láthatjuk rajta, hogy olyan alakja van mint egy tengerpart homokos partjának, valószínű nem is tévedünk nagyot és a Pannon-tó egykori, lassan hullámzó partszakaszáról beszélünk. Ez a  homok már alkalmas a szőlőtermesztésre. 
   Sajnos a Bakony ezen része igen szűkében van feltérképezve, bár az egyik legnagyobb turistatérkép készítő vállalat ígéretet tett arra, hogy melléklet formájában, bekerül ez a terület is az Északi-Bakony kiadványba.