Európai Őz

Capreolus capreolus

Írta és fotók: Nagy Gábor

  Csaknem egész Európában és Ázsia egyes részein is honos. Aljnövényzetekkel borított erdőségek és szántóföldek, mezők lakója. Magyarország minden területén előfordul és a legnagyobb számban kerül terítékre. Hazánkban az 1960-as években került átszervezésre a mezőgazdaság és az őzek

ekkortájt kerültek az erdő mélyéről a szántóföldek közelébe. Hamarosan érzékelhető volt a terítékre hozott állományon, hogy az agancs minősége rohamosan javult. Az Alföld a legnépesebb őzállomány hordozója Magyarországon. Becsült számuk 370,000 példány, amelyből éves szinten kb. 95,000 kerül terítékre. A hímet baknak, a nőstényt sutának nevezi a vadásznyelv. Szőrzete jellegzetes aranybarna tavasztól őszig, télen szürkésbarna. Jellegzetesen világos a far rész. A végtagjai ugyan hosszúkásak, mégsem szokott a kitartó meneküléshez, inkább rövidebb távú futásra és rejtőzködésre alkalmas. Egy kifejlett őznek tipikus kérődző fogazata van. A tejfogak elhullása és a

maradandó fogak kinövése kb. egy éves korban történik. A hazai őzek közeli rokonságban vannak az amerikai szarvassal, agancs építési ciklusuk ezért eltér a gím- és dámszarvasokétól. Az első agancs kifejlődése szoros összefüggésben van az ivaréréssel. Az úgynevezett gidaagancsot december és január hónapban hordja a bak. Ez általában annyira kicsi, hogy észre sem lehet venni. Ezt leveti és február elején kezdődik a már látható valódi agancs felrakása. Ennek hossza eléri sőt meg is haladja a fűl hosszát. A következő agancs már decemberben kezd fejlődni. Az úgynevezett barkát (fenti kép) májusban tisztítja le, és az agancsot október végén, november elején dobja le. A következő agancs január elején fejlődik, április közepe felé tisztítja, és november elején dobja. A kor előrehaladtával ezek az időpontok egyre előrébb jönnek. A szőrváltást és az agancs minőségét javában befolyásolja az előző évi táplálkozás és kondíció. Ezért az őz olyan növények friss hajtásait és zöld aljnövényzetet fogyaszt szívesen ami fehérjében, szénhidrátban gazdag. A mezőgazdaságban jelentős károkat okozhat. 

  Az őz párzását a szaknyelv üzekedésnek hívja. Minden évben július végén, augusztus elején van. A megtermékenyült petesejt kezdeti osztódáson megy át, majd megáll a fejlődésben. Az embrió december második felében ágyazódik be a méhfalba, majd fejlődik tovább. Ezt az időszakot embrionális diopauzának nevezzük. Az őzgidák május második felében születnek. Ha az embrió a megtermékenyítést követően fejlődne folyamatosan akkor a legkedvezőtlenebb időszakban tenné ezt és az életben maradás veszélyeztetve lenne, mind a sutánál, mind a gidánál. A születést követően a gidák 2 kg körüliek, pár óra elteltével már képesek lábra állni. Rendkívül gyorsan fejlődnek, egy éves korukig maradnak anyukkal.

  Az ivarérett bakoknak territoriális magatartásuk van, tehát területet jelölnek ki maguknak. A barka ledobása után a bak szagmirigyeiből a fákra, bokrokra keni mirigyváladékát, ezzel jelölve ki a területét. Ezek megvédésére azonban csak a jól fejlett középkorú és öreg bakok képesek. A fiatal bakok vándorolva élnek ezen területeken kívül. Télen az őzek csapatokban (rudlikban) élnek. Nemben vegyes, olykor igen nagy létszámban.

 Hazánkban igen nagy létszámban élnek, ezért igen könnyű akár az autóban ülve, akár turistaként megpillantani egy-egy példányt. Ez mindig kivételes pillanat, mert a Magyarországon élő legkisebb nagyvadfajról beszélünk.

Felhasznált irodalom: 
-A természet képekben: j. Toman, J. Felix, K. Hísek - Natura kiadó
-Vadásziskola: Dr. Heltay István - Hubertus 2014