"Csodabogyóval" a Föld Napján

Családi kirándulás a Sárpentelei Parkerdőben

Írta: Nagy Gábor
Képek: Nagy Gáborné Katalin, Nagy Gábor, internet, Fejér Megyei Levéltár



  Székesfehérvárról mindössze egy-két kilométerre az úrhidai bekötőút két oldalán található egy pompás kirándulóhely. Tömegközlekedési eszközzel, gépjárművel, de Fehérvárról akár a 10-es számú autóbusz végállomásától gyalogszerrel is könnyen megközelíthető. A Pentelei erdő történetéről valymi keveset talál az ember. Ha azonban ezeket az apró részleteket olvassuk, egy nagyon izgalmas, mára feledésbe merült, csodálatos világ tárul elénk. Én és családom, a Föld Napja alkalmából, ezt az úti célt választottuk, hogy eltöltsünk pár órát a természetben, és felkutassuk a Sárpentelei Parkerdő, rejtett, és titokzatos helyeit. Tartsatok velünk.





A parkerdő története:


A sárpentelei Széchenyi kastély egy korabeli fotón   forrás: internet




  A erdő régen a sárpentelei Széchenyi kastély parkja volt. A II. világháború után a kastély teljesen elpusztult, ma már helye sem látható. Széchenyi Viktor főispán kastélya arról a legnevezetesebb, hogy gyermekkorában itt nevelkedett a világhírű magyar vadász és író Széchenyi Zsigmond. A vadászati körökben, kultúrában az ő neve a mai napig, mint a magyar vadászat atyja kerül említésre. Világhírűvé a szinte évenként ismétlődő Afrika expedíciói tették, ahol a 140 afrikai vadfajból 80 elejtését is magáénak tudhatta, köztük nagyon ritka fajokét is. Ezen utazásokat könyvekben örökítette meg. A világháború után meghurcolják, sőt rövid időre börtönbe is kerül. Szabadulása után  a keszthelyi Helikon Múzeum munkatársa, majd a Nemzeti Múzeumba kerül.


Széchenyi Viktor, Fejér vármegye főispánja
és fia Zsigmond


  Nem kérdés tehát, hogy amikor a Sárpentele és Székesfehérvár között elterülő erdőt járjuk, egy nagyon izgalmas helyen vagyunk. Ezek között a fák között rohangált hajdanán a kis Széchenyi Zsigmond, itt szippantotta magába a természet szeretetét. Személyének az erdőben elhelyezett emlékmű állít emléket.







  Számomra azért is volt felemelő az erdő meglátogatása, mert ez volt az első családi kirándulásunk. Számtalan helyen jártam már feleségemmel, de ez a nap azért volt különleges nekünk, mert első ízben vihettünk magunkkal egy hónapos kisfiúnkat.




  Déleben érkeztünk a parkerdő bejáratához. Célul tűztük ki azt a kiépített pihenőt, ahol Széchenyi Zsigmond emlékműve található. Ez a táv, kisbabával együtt sem vett igénybe háromnegyed órát. Nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy szinte pillanatok alatt a természetben találja magát az ember, a város rohanó világát a háta mögött hagyva. Gyönyörű idő volt, tűzött a nap, a madarak pedig a csicsergés szimfóniájával repítettek bennünket a tavaszi zsongásba. Pillanatok alatt az erdő mélyén találtuk magunkat, és már hajolgattunk is a virágokhoz és gombákhoz, hogy a levegőbe szippantva ne csak lássuk, de érezzük is a természet adta szépséget. Persze fiam mélyen aludt, és hagyta nekünk, hogy minden lehetőséget kihasználjuk. Ő maga pedig arra használta az erdő friss levegőjét, hogy még mélyebben aludhasson. Talán Ő még szebb helyen járt, ahonnan nemrégen kaptuk.





  A fák nemrég kezdték el ontani zöld lombjaikat. E szín minden árnyalata mutatta nekünk az utat, ahogy az erdőben egyre mélyebbre merészkedtünk. Utunk rövid volt, hiszen velünk volt a mi kis "csodabogyónk". A parkerdőben egyébként sincsenek nagy távolságok, az ember mégis hatalmasakat tud itt kirándulni.




   A pihenőben nem ettünk csak etettünk. Majd tizenöt-húsz perc szieszta után indultunk el visszafelé. Azt gondolom, hogy a Sárpentelei Parkerdő remek választás volt arra, hogy a családom első közös kirándulásának helyszíne legyen. Bátran merem ajánlani mindazoknak, akik egy-két órát szeretnének eltölteni a természetben, akár egész pici babával is, hiszen a maguk módján ők is nagyon jól érzik itt magukat. Átaludva az egész menetet, de a levegőn. És azt hiszem, ez fontos.

További képek: