Az 1770-es években épült ház, a Mátra vidéki faépítkezés utolsó megmaradt emléke, melynek első két sejtjét zsilipelt technikával építették. A harmadik helyiséget később, valószínűleg a család tagjainak szaporodása miatt toldták hozzá a XIX. Században.
1963-ban nyitotta meg kapuit, az akkor még Heves Megyei Múzeumi Szervezet egységeként. Ma a Dobó István Vármúzeumhoz tartozik. Ez volt az első tájház, amit megnyitottak. A pitvarból, szobából (házból) és kamrából álló lakóház egyszerű bútorokkal van berendezve, melynek berendezési tárgyait Morvay Judit és Csilléry Klára gyűjtötte Parádon és a szomszédos Bodony településen a 60-as évek elején.
A több mint 220 éves épületben megtalálhatóak a korabeli palóc építészeti stílusjegyek. A ház ajtaja a pitvarba nyílik, amely tároló helyiség volt. Jobbra a szoba (ház) található, a kürtös kemencével, mely a főzésen, melegadáson kívül alvásra is szolgált. Itt található a tűzlóca; vízlóca és a főlóca; a kecskelábú, keményfából készült asztal; a gyerekállóka; a nagy kelesztő teknő; valamint a főzéshez szükséges eszközök is. A nők a kamrában aludtak, ott tartották az ácsolt vagy festett ládáikban a család holmiját.
A portán megtalálható a hidas ól (disznó ól), és a csűr is, mely szintén zsilipelt technikával készült. A csűr választja el az udvart a kerttől, mely az úttal párhuzamosan épült. Három részről nyitott, szérűként használták, kocsit, szerszámokat, földműveléshez szükséges eszközöket tároltak itt. A jobb oldali részén található az istálló, ahol az állatok mellett a férfiak is gyakran aludtak dikókon. A palócokra sokáig jellemző volt a nagycsalád. Volt, hogy 25-50-en is éltek egy házban. A parádi porta jelenlegi berendezése szerint két idős ember, két másik pár és gyermekeik éltek itt.
