Turistaparadicsom a Bakony szívében

A Cuha-patak és völgye

  A Bakony fővárosának is nevezett Zirctől, északra vonatozva igazi turistaparadicsomba érünk. A Bakonyvasút mára hazánk legszebb vasútvonalai közé tartozik. A Veszprémet Győrrel összekötő vonal, Zirctől a Cuha-patak mentén halad, viaduktokon, alagutakon keresztűl. Mi most az egyik leglátványosabb szakaszát a Vinye és Porva-Csesznek közötti részt néztük meg.

Fotó: gisti
 A Győr és Zirc között lévő vasútvonalat ma elsősorban turisztikai céllal használják. A vasútvonal története azonban 1890-ig nyúlik vissza, amikor is a Bakony fakitermelése és az erdőben a makkon hízlalt disznók piacra szállítása miatt vált szükségessé egy ilyen vasúti pálya megépítése. A tervezők szeme előtt lebegett egy Dombóvár - Veszprém - Győr vonal megépítése is, Magyarország vasúti hálózatának fejlesztésekor. Az építkezési munkák 1895-ben kezdődtek, 25 vasúti mérnök és közel 7800 ember dolgozott Zirc és Győr között. 493 méter alagútat készítettek.

Fotó: Humai Zsolt
  Mi most induljunk Zircről. A bakonyi fővárosban vonatra szállva közel 20 percet kell csak utazni Vinye állomásig. Ha itt leszállunk, akkor egy jól kiépített turistapihenőnél találjuk magunkat, büfékkel, mosdóval, padokkal, tűzrakóhelyekkel. Ha elfogyasztottuka reggeli kávét, és felkészültünk avadonra, akkor elsőként menjünk le a Cuha partján található Kőpince-barlanghoz. A Triász kori dolomitban található barlang nagyon látványos. Két-két és fél méteres belmagasságával négy-öt méteres mélységével könyedén bejárható. Ha figyelmesek vagyunk észrevehetünk egy-két megadolusz ősmaradvány kipreparálódott példányát (oldalról szív alakú kagyló) a kőzetben, de érdekes jelenség a dolomitra és a mészkőre jellemző vízáteresztő képesség, amit esős időben a plafonról csöpögő víz mutat nekünk, ahol már jól láthatók a cseppkőképződés előformái, és a borsókövek.

Fotó: Nagy Gábor
Fotó: Nagy Gábor

Fotó: Nagy Gábor

 A barlang megtekintése után a Cuha-patak mentén, haladunk visszafelé Porva-Csesznek állomás irányába. A körülbelül 7 kilóméteres szakaszt többször kersztezi a patak, amely nyáron igen kevés vízhozammal rendelkezik, ezért is a neve cuha, ami annyit jelent: száraz. Télvíz idején, nagy eső után vagy hóolvadáskor azonban a vízszint akár jelentősen is megemelkedik, és ilyenkor bizony nehéz száraz lábbal megúszni a kirándulást. Vinyénél még van egy betonhíd, azon átkelünk. Ezután elhagyva a civilizációt, és csodálatos világ tárul elénk. Jól mutatja a hely egyre nagyonbb felkapotságát, hogy nem kifejezetten kirándulóidőben is többek jönnek szembe, vagy mennek el mellettünk.

Fotó: Nagy Gábor

Fotó: Nagy Gábor
  Rendkívűl szép látvány a dolomit és később a  mészkőrétegek monumentális rétegeinek elő-elő bukkanása a föld alól, vagy a patak magas vízszintnél tajtékzó habjai, a vonat ,ami elsuhan a fejünk felett a szurdok gerincén futó síneken, a viadukt alatti séta. Tavaszal a hóvirágmezők látványa megannyi élményt tartogat számunkra. Legizgalmasabb rész persze a patakon való átkelés köveken és faágakon, hidak helyett.

Fotó: Humai Zsolt

Fotó: Humai Zsolt
Fotó: gisti
Fotó: gisti

Fotó: Nagy Gábor


 Utunk Porva-Csesznek vasúti megállónál ér véget. A Bakony ikonikus megállóhelyét több utikönyvben is látthatuk már. Apró, okkersárga épülete a zöld lombok között valóban megkapó fotótéma. Itt szalonnázhatunk még, vagy tovább is folytathatjuk utunkat a számtalan turistajelzés valamelyikén.

Fotó: gisti

Fotó: Humai Zsolt

Szöveg: Nagy Gábor
Fotó: gisti, Humai Zsolt, Nagy Gábor