Sóstó

Természetvédelmi Terület a város ölelésében
A székesfehérvári Sóstói Természetvédelmi Terület múltja és jelene.

Írta és képek: Nagy Gábor

  Hatalmas, több ezer hektáros területen terül el Székesfehérváron, a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében lévő, székesfehérvári Sóstói Természetvédelmi Terület. A hely Székesfehérvár tulajdonát képezi és közkedvelt kirándulóhely mind a városiak, mind a turisták számára.

A hajdani Székesfehérvár egy meglehetősen mocsaras terület szigeteire épült. A Bakonyból a lefolyástalan Mezőföldre érkező patakok, egy lápos mocsaras vidéket alkottak. A mai Sóstó ennek a maradványa. Első említése 1473-ból való. Nevét a vizéről kapta, ami annak ellenére sós, hogy édesvíz táplálja. 1713-ban Dr. Brigelius Máté fizikus állapította meg, hogy a tó vize alkáli sókat tartalmaz. Mivel a várost körülvevő vizek, mocsarak táptalajai voltak a különböző fertőző betegségek terjedésének, ezért az 1700-as években megkezdték azok lecsapolását, és kiszárítását, de ez a folyamat csak a 19. sz végére fejeződött be. Ebben az időben tűnt el az úgynevezett Ingovány, ami hasonló volt a Sóstóhoz. Shmeltz Lipót a saját zsebéből áldozott a Sóstó fásítására, így megmentve azt. 

Az 1800-as években a Sóstó ügye nagy figyelmet kapott és egyesületek, bizottságok alakultak annak megmentésére. Vendéglőt nyitottak a területen és annak bevételét a Sóstó fásítására, megmentésére fordították. Ezen évek törekvéseinek és kitartó munkájának köszönhető, hogy ma a belvárostól 5 perc autóútnyira a fehérváriak elérik a természetet, és egy élővilágában gazdag területen tölthetik pihenőidejüket. A Magyar Madártani Intézet munkatársai 1986-ban kezdték el a Sóstó és a területen található homokbánya ornitológiai feltárását. Ennek eredménye volt, hogy 1990-ben  a terület védettséget kapott. 1996-ban jött létre az első tanösvény. 1999-ben készült el az első tervdokumentáció a teljes terület védetté nyilvánításáról. 2003-ban lett helyi jelentőségű természeti terület. Jelenleg 7,2 km hosszú tanösvény található a területen és egy újabb 700 m-es szakasz kialakítása van kilátásba helyezve. A legújabb hír pedig, hogy a székesfehérvári Sóstói Stadion idén induló felújításának tervei tartalmazzák a terület rehabilitációs munkálatait is. Dr. Cser-Palkovics András polgármester szívügyének tekinti a dolgot, és maga kérvényezte a miniszterelnöknél a munkálatok hozzákapcsolását a Vidi aréna fejlesztéséhez. Ennek köszönhetően a Sóstó újra erőre kaphat. Utóbbi időben súlyos gond a víz utánpótlása, így a vízi madarak, halak élőhelye folyamatosan csökkent. Egy pihenőpark is kialakításra kerülne a stadion és a természetvédelmi terület között.

   A Sóstó nagyon gazdag élővilágának megmentésére tett törekvések nem feleslegesek. Teljesen

egyedülálló az, hogy egy magyarországi nagyváros területén egy ekkora összefüggő természetvédelmi terület legyen. A növényvilága és állatvilága egyaránt kivételes és egyedülálló ebben a nemben. Még nagyvadat is találni a területen. Rengeteg, még ritka védett növények is élnek a területen. Csertölgy, kocsányos csertölgy, magyar köris, feketefenyő, és a kínából származó csörgőfa ad árnyékot a meleg nyári kirándulásokhoz. Sok gombafaj is kedveli a területet, így tavasztól őszig biztosan találkozunk egy-egy darabbal.

   Az állatvilág tekintetében a legtekintélyesebb faunával a madarak rendelkeznek. Közel 70 fészkelő faj él a területen, köztük a fokozott védettséget élvező cigányréce és a nyári lúd, szürke gém, nagy kócsag, fehér gólya...stb. De van danka sirály, cserregő nádiposzáta, nádirigó is. A homokbányánál gyurgyalagok fészkelnek.

A nád réceállományát a vörös róka tizedeli, ha kedve szottyan vacsorázni, és persze ha szerencséje van. Én, ottjártamkor szerencsével jártam, mert egy csodálatos őz bakot tudtam lencsevégre kapni, nem messze a Kócsag-toronytól, amelynek sziluettje meghatározza a helyet.
  Ha épp Fehérváron jár, netán ott él látogasson el a területre. Nem foglya megbánni, ha családjával, párjával ellátogat erre a nem mindennapi helyre.