Tanyavilág a Bakonyban
Írta: Nagy Gábor
Képek: Nagy Gáborné Katalin, Nagy Gábor
A Magas-Bakony Magyarország egyik legérintetlenebb helyei közé tartozik. Hatalmas bükköseivel, rengeteg forrásával, geológiai látványosságaival, hazánk egyik legvadregényesebb tája. Most két napra látogattunk el erre a szemet, szívet gyönyörködtető tájra. Szálláshelyként pedig nem mást néztünk ki, mint a Ráktanyát. A Bakonyban egyedülálló ezen a környéken az Alföldre jellemző tanyavilág. Az időjárás jelentősen megtréfált, már-már kibabrált velünk, de a tanya vezetőjének szavaival élve mi "elvetemült túrázok" vagyunk, és bár szinte folyamatosan esett, mi úton voltunk, hogy megnézzük a Bakony ezen részét.
Hajnalban ültünk buszra és egy-két órás utazás után Pénzesgyőr községről, A Magas-Bakony lábától indultunk útnak. Az már Zircen világossá vált, hogy nem lesz hétágú napsütés, és nem ússzuk meg szárazon. A piros kereszt jelzésen mentünk a Ráktanya irányába. A faluból kiérve egy kisebb erdős rész után egy hatalmas tisztáson vágtunk át, itt már igencsak elkélt az esőkabát, amit ha nem készítünk a csomagba, már itt vissza is fordulhattunk volna. Igyekeztünk nem elkeseredni. A tisztás felét elhagyva, visszatekintve már tudtuk is hogy megérte, és olyat láthatunk, amilyet 35 fokos hőségben nem. Pipált a Som hegy. Sajnos a további pár kilométert nagyon megnehezítette az eső és a vizes fű. Alaposan át is ázott a túrabakancsunk. Sok gyönyörű dolgot láttunk, próbáltunk azokra koncentrálni, de egyre nehezebb volt. A pár kilométeres szakaszon, kis rókák játszadoztak a réten, de a nagyvadak elbújtak az eső elől. Jól tették. Dél magasságában értünk a Ráktanyára. Az erdő mélyén megbújó házacskák látványa nagy öröm volt számunkra, és csapot is lassan elzárták fönt.
Még nagyobb öröm volt számunkra, hogy annak ellenére, hogy a tulajdonos azt mondta nem lesz a tanyán, amikor mi ott leszünk, ennek ellenére ott tartózkodott egész családja. Eredetileg sátras, ottalvós bulit terveztünk, de a helyzet úgy hozta, hogy július végén a 15 fokos "melegben", átázva, fázva, nem valami sok kedvünk volt sátrat állítani a sárban. A tulajdonosok nagylelkűen felajánlottak egy házat, mert a tanya, ami egyébként évtizedek óta rengeteg tábornak és erdei iskolának ad otthont, most éppen üresen kongott. Csodálkozva néztük, hogy mennyire kedvesek, és mennyi mindent felajánlanak nekünk "elvetemült túrázóknak", pedig nem hagyunk ott egy vagyont. Végül az eső is elállt. Mi is megpihentünk.
Pihenés és bakancsszárítás közben lettem valami nagyon-nagyon ritka dologra figyelmes. Csend volt. Hallottam a csendet. Elképzelhető hogy a hideg miatt, de hallgatott az erdő apraja-nagyja, nem voltak városi zajok, nem pakolt, neszelt senki. Semmi hang nem volt, csak a csendé. Vagy tíz percig ültem és hallgattam. Szerintem többet pihentem ezalatt a tíz perc alatt mint az elmúlt hónapban összesen. Hálát adtam Istennek.
Pihenés után, készítettünk egy kis energiát adó ételt magunknak, mert abból sok kellett az esőben való menetelés, és a hideg miatt. Volt nálunk minden, ami egy ilyen alkalomhoz illik. Májkrém, szalonna, hagyma, kenyér...
Pár percre szóba elegyedtem a hölggyel, aki a tanyát vezeti. Elmesélte, hogy nem sok ilyen tanya létezik hegyvidéken, sőt csak itt a Bakony ezen részén van ilyen, itt pár kilométeren belül. Mesélt a tanyán lévő fákról, hogy több mint százötven éves bükkök állnak itt. Volt egy fa, ami igencsak lyukacsos volt. Elmesélte, hogy cincérek lakják, és a harkályok lyuggatták ki. Sajnálják, de lassan elfektetik, mert veszélyesé vált, pedig a cincérek nagyon szeretik. Mesélt még arról, hogy van tábor, amit több évtizede itt rendeznek. Én nem csodálkoztam a hely szépségét és romantikáját elnézve. A hölgy még száraz lábbelit is adott, míg a miénk megszárad, és egy nagyszerű kiadványt a tanyáról elnevezett tanösvény élővilágáról és történetéről. Megdöbbentett a kedvessége.
Délutánra még a nap is kisütött, ezért alkonyat előtt útnak indultunk és a tanya közvetlen közelében kicsit szétnéztünk. Gyönyörű táj, és mozgalmas élővilág várt bennünket. Több őzbak és suta ugrott ki az árpa közül, és jó messze még egy gím tehén is játszadozott a lucernásban. Sajnos bikát nem volt szerencsénk látni, de egy őz jó közel került hozzánk. Őt jól le is fényképeztem gyorsan.
Az egész helynek olyan romantikája van, hogy ezt a kalandot tuti még az unokáknak is mesélni fogjuk. Csodálatos, mesébe illő táj, Lélegzetelállító élővilág, és a csend.
Délutáni sétánk után visszatérve, a hölgy egy üvegbe zárt kis állatot mutatott nekünk. Felhívta a figyelmünket, ha este a tetőtérből hancúrozást hallunk, akkor ez a kis állat rendezkedik. Hallottuk. A kis állat pedig a pele. Megtudtuk azt is, hogy a mókus közeli rokona, meg azt is, hogy az üvegben lévő példány rossz helyen járt, valószínű a kamrában...
Nyugovóra térésünk után újra esni kezdett, ekkor éreztük csak mekkora áldás, hogy végül nem sátorban kellett aludni. Másnap is az esőé volt a délelőtt de erről a kalandról és az út további részéről majd egy másik cikkben.
Ráktanya és környékének rövid története:
A tanyás településszerkezet elsősorban az Alföldön elterjedt, itt a Bakonyban nem jellemző, kivéve a Szentgál és Bakonybél közötti részt. Ezen a nagy kiterjedésű, mintegy 40000 holdnyi területen egykor az Árpád-házi királyoknak és őseiknek volt joguk vadászni. Ez a terület látta el az udvart vadhússal, szőrmével, vadbőrrel. Ennek fejében az itt élők nemesi kiváltságokat is kaptak. Egy régi felírás szerint Szentgálról évenként 3 szarvast, 15 őzet, 32 nyulat, 300 húros rigót kellett Budára vinni. Ez a folyamat egészen a szabadságharcig zajlott, ekkor vittek utoljára a Szentgáliak vadat az udvarnak akkor éppen úgye Bécsbe.
A 18-19 század környékén indult a tanyásodási folyamat. Szentgál környékén 128 tanya épült, és míg eleinte csak a földet művelni jöttek a faluból az emberek, addig a végére egész családok költöztek ki. Az államosítás után a családok visszamentek a faluba, és a tanyák tönkrementek.
A Ráktanya Rák Károlyról kapta a nevét. 1920 körül építette a tanyáját. A környező földeken elsősorban növénytermesztéssel foglalkozott. Önként ajánlotta fel 1953-ban a tanyát az erdőgazdaságnak, majd visszaköltözött a faluba. Hol TSZ volt, hol erdőgazdasági terület. Igazából senki sem foglalkozott vele. Rendszerváltás után a Veszprém Megyei Művelődési Központ táborhelye, majd 1996 óta magántulajdon. Most saját szememmel láttam a felújítás folyamatosan zajlik.
Felhasznált irodalom: Ráktanya Tanösvény vezetőfüzet 2008 Zirc
Facebook oldalunk: www.facebook.com/MegnezlekMagyarorszag