Egy keréken András királytól a Ganz gépgyárig

 Magyarországon a honfoglalást és az államalapítást követően a mezőgazdaság fejlődésnek indult. A régi embererő kézi munkáját, a szél és vízenergia vette át. A Balaton felvidéken elsősorban a patakok adta víz erejét használták ki a molnárok. Rengeteg írásos emlék bizonyítja, hogy a középkortól egészen a 20. század derekáig több száz malom működött, a Balatonba torkolló, vízfolyások mentén. Sajnos napjainkban csak töredéke látható, általában az is romokban. Örvényesen azonban valami egészen fantasztikus élményben lehet részünk. Ahogyan közeledünk az utcában hallani lehet a malomkerék és a víz hangjának különös elegyét. Az épületet megpillantva, annak homlokzatán, két évszám olvasható: 1055 és 1957.


  A kapuban egy úr szivélyesen üdvözől bennünket, majd kerítésen belülre tessékel minket.  Amint beljebb érünk, kellő szakértelemmel kezdi meg a tárlatvezetést. Az évszámokra kerül a sor. A homlokzaton szereplő 1055-ös évszám talán sokaknak mond valamit. Ebben az évben alapították a közelben található Tihanyi apátságot. Feltételezhető, hogy ebben az évban már malomépület állt ezen a helyen. Az Örvényesi-Séd, a Pécselyi-Séd és a Vászolyi-Séd egyesülésével jön létre és a Balatonba ömlik. Ezek a területek a középkor jó részében az apátsághoz tartoztak. A malom feletti kis dombocskán állt egykor Örményes (középkori neve) település, a ma is látható román kori templommal. Az 1211-es adóösszeírásokban a malmokat, mint az apátságnak igen jövedelmező épületeket jegyzik le. Az 1500-as években a falunak 11 portája és 2 malma szerepel az iratokban. Hiteles források bizonyítják, hogy még a török uralom ideje alatt is működő malom volt itt.



  1671-ben Örvényesen lejegyeznek egy egykerekű malmot, aminek molnárja az úrának kétharmad rész vámot fizet. Ezt ebben az évben, az apát változtatja meg háromnegyed részre. Az 1700-as években a falu három vizimalommal rendelkezik, amit úgy bérelnek az uraságtól. Ebből a háromból, a ma is működő és látogatható az úgynevezett "felső" malom. Ezt a molnárok szintén a tihanyi apáttól bérelték. Három éves szerződéssel 160 pengőforint, vagy 160 pozsonyi mérő tiszta rozsért. A bérletet negyedévenként előre kellett fizetni. A malomnak felülcsapós vízikereke van.



  A malom a mai formáját egy 19. századi átépítéssel nyerte el. Az épület 3 nagyobb helységből áll. Régen a malomszint 150 centivel lejebb volt. Ma a malomtérben két Ganz faszekrényes hengerszéket láthatunk üzem közben. Ezeket 1889-ben gyártották és a kor egyik világszabadalma volt, forradalmasítva a malomipart. Láthatjuk, hogy a csap megnyitásával, hogyan gyorsulnak a kerekek és az elzárással, hogyan áll le, a több mint százhúsz éves szerkezet.


 A malom helységből közvetlen a molnárszobába lehetet bejutni, ami a molnár élettere volt. Itt tárlatvezetőnk több gabonafélével is megismertet bennünket. Láthattunk  egy gyönyörű szemeskályhát, ami a mai napig "üzemképes".




  A harmadik helység a konyha, ami kialakításában egy nyílt füstös, kéményes konyha, tele pakolva a 18-19.-ik századra jellemző ételkészítő és étkező alkalmatosságokkal.



  Az udvaron találunk egy az épülethez tartozó lóistállót, és egy kutat is.


Ha a Balaton északi részén járunk, álljunk meg a 71-es főúttól pár méterre lévő épületnél, nem lesz csalódás.

Képek: Nagy Gábor
Felhasznált irodalom: Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára, Örvényes és Csopak Vízimalmok